Palotai a bécsi Love Parade-rõl. Wanted, 2000. augusztus. Lejegyezte Vályi Gábor.

        POKOLKAMION

Love Parade, Bécs
2000. julius 1.

Az elsõ Bécsi Love Parade-en a magyar lemezlovasok is képviselték a képviselnivalókat. A magyar kamiont megjárt Palotai Zsolt otthonában egy kávé mellett mondta tollba tapasztalatait, hogy ti is lássátok, dj-nek lenni nem mindig fenékig tejfel.

INDULÁS -> Elég húzos volt. Elõzõ éjjel hajnal ötig játszottam, hatra értem haza. A Mangóra vártunk két órát reggel hétkor - mert a parádé délután volt, kettõkor kezdõdött és este hétig tartott -, aztán elindultunk Bécsbe, ott pedig ki kellett várnunk, amíg sorra kerültünk. Elõttünk játszott Vajdai Vili a Korai Örömbõl, egy soproni srác, meg még va- lakinek kellett volna játszania, de az eltûnt.

MEGOLVADT LEMEZEK -> Aztán megolvadt a lemezjátszón az elsõ lemezem. Elõször nem értettem, mitõl hullámos, azt hittem, hogy esetleg rossz helyre raktam le a lemeztáskát, ahol tûzi a nap. Néztem a második lemezt, de semmi baja nem volt. Felraktam, aztán mire a közepére ért a tû, már az is megolvadt. Luftballonokat kellett a lemezjátszók köré aggatni, hogy árnyékoljanak. A lemezeket meg beraktam a nehezékek közé. Most már nem érzem olyan súlyosnak, de ott megreccsentem rögtön. Azon gondolkoztam, hogy akkor most mit fogok lejátszani, melyik lemezemet áldozzam föl itt? Aztán meg olyan szél volt, hogy levetted a lemezt, és lerepült alóla a filc. Szóval egy külön ceremónia volt ott játszani. A sofõr néha elég vad dolgokat csinált, nekiestünk mindennek, borult minden... Pont ráraktad a volna a lemezre a tût, és akkor sskrrrrr (Zsolt itt hihetelenül élethûen utánozza a tûvel végigkarcolt lemez halálsikolyát).
Asszem 33 kamion volt, és természetesen mi voltunk az utolsó kamion, és azok szerint, amit hallottunk, a kamionok hetven százalékán a zene végig CD-rõl szólt, és nem bakelit lemezekrõl. Ez azért is van, mert - ahogy az elõbbiekbõl is kiderült - szinte lehetetlen bakelitrõl zenélni. Hiába voltak felfüggesztve a lemezjátszók, hogy ne ugorjon a tû a kamion zötykölõdésétõl, az volt a koncepció, hogy mi DJ-k vagyunk a pokolban, a csajok meg fölöttünk ördögjelmezekben ugráltak és táncoltak, úgyhogy a tû ugyanúgy ugrált, csak nem a kamiontól, hanem a csajoktól, akik ott fönt buliztak.
Elég nehéz úgy játszani, hogy folyton vizipisztolyokkal locsolnak, megolvadnak a lemezek, ugrál a tû... Ezt leszámítva kurva jó buli volt, azt mondták. Csak az volt a baj, hogy mi játszottunk, vagyis nem baj, csak ebbõl az egészbõl nem érzékeltünk szinte semmit, hanem védekeztünk a természet ellen.

PARÁDÉ -> A Praterbõl indultunk el, aztán elmentünk a Dunáig, átmentünk a hídon és aztán vissza a hídon. Voltak, akik végig jöttek a kamionokkal, de mivel elég hosszú voltez a sor, így az élet a konvoj közepe táján volt, meg amikor a kamion az utcákon várakozó tömeg között hajtott el. Az utcán, ahol az emberek nyomultak, körülbelül százezren voltak. Mindenhol csak ember, mindenhol. Rengeteg. És hát volt minden: a meztelen hordóhasú osztrákok, a feketék, a keletiek és öregasszonyok ott pörögtek, táncoltak kurvára. Amikor a tömegben megy a kamion, az igazán jó, de aztán van, amikor megáll és mondjuk ha nem olyan helyen áll meg, ahol százezer ember van, hanem a végén valahol, az már nem annyira vidám.
Volt egy nagyon komoly csávó is, ilyen igazi osztrák fej. Elöl frufru, hosszú, lelógó bajusz. Ki volt sportolva, mondjuk nem annyira, de látszott, hogy foglalkozott magával. Az inge persze le volt tûrve. Jött a kamion mellett, nézte a csajokat fönt, és folyamatosan nyomta nekik, hogy hol a fõnök, hol a fõnök, mert õ fel akar mászni közéjük.
A kamionok hetven százalékán trance ment, talán volt két techno, két drum'n'bass, volt egy hardcore... azt mondják, volt egy nagyon jó house-dj csa j is. Különben ez az olcsó trance szólt CD-rõl. Kurva jó volt a hangulat, igazából azt érezted, hogy mindegy is az embereknek, hogy mi van. Teljesen mindegy, hogy van zene vagy nincs, összeér vagy nem ér össze. Tökmindegy. Tök jól érezte magát mindenki. Kíváncsi leszek, hogy ez itthon hogy lesz: hogy jól érzik-e magukat az emberek anélkül, hogy esetleg jó zenét hallanának.

UDVARIAS KOMMANDÓSOK -> Este rengeteg buli volt a klubokban, és voltak szabadtéri bulik is, de mi addigra már itthon voltunk. Állítólag a Dunaparton kint a francban volt egy goabuli. Igazából nem kellett semmit vinni, kamionon volt minden, hangosítás, lemezjátszók, odaálltak a partra, és nyomták. Akik ott voltak, azt mondják, hogy reggel nyolckor - akkor már világos volt - egyszercsak megjelent egy rendõrségi kisbusz vagy autó: kipattant belõle néhány rendõr és kommandós, és azonnal véget vetettek a zenének. A szervezõ kérdezte tõlük, hogy mi a probléma, és akkor mondták, hogy ez a buli itt. Amikor a szervezõ megmutatta a reggel kilencig szóló engedélyt, elnézést kértek és már mentek is tovább. Nálunk ez nem így történt volna, gondolom. Pedig úgy mentek oda, mint akik véget vetnek ennek a történetnek, aztán meg elnézést kértek. A kommandósok.

POKOL -> Néha odajött a szervezõ, és ilyen marhaságokat mondott mindig, hogy "most jön most egy kamion és azok is dzsungelt játszanak, és próbáljatok összejátszani." "Most jön hyperspace kamion, és akkor most egyezzünk meg, hogy akkor most õk játszanak, s aztán mi." A végén meg azt mondta, hogy nagyon durva zenéket játszottunk. Hát - mondtuk - igen, de hát nem a pokolból nyomtuk?

Lejegyezte: Vályi Gábor