Bognár Tamás faggatja Hortobágyi Lászlót a 2001/04-es FREEE-ben. (Az esetlegesen helytelen helyesírásért bocsánat - a Recognita is tévedhet...)

      Igazi Másvilág

    Eszmecsere Hortobágyi Lászlóval
tudatunk, tudományunk és zenénk alakulásáról

NEMRÉGIBEN hallottam egy szociológiai tanulmány summázataként, hogy az öregek tapasztalatát nem tisztelõ, kizárólag önmagát istenítõ ifjúsági kultúra óhatatlanul halálra van ítélve. Rendben, mondom, de mégis ki lenne az, aki "vén fejjel" is átlátja ezt a mai dzsumbujt, és legalább némi fogódzót képes adni a mostani zenék mögött meghúzódó történeti folyamathoz. Mindössze egy név jutott eszembe, de az azonnal: Hortobágyi László. Az ötven körül járó zenész igazi kultuszfigura: zömében külföldön megjelent, önálló lemezeinek a száma lassan meghaladja a húszat, mégsem valószínû, hogy szerzõjük valaha is "befutna". Stabil tábora ellenben minden következõ kiadványát beszerzi, hiszen jól tudja: bármilyen mûfajban is szülessen egy újabb Hortobágyi-album, biztos, hogy azelõtt még soha nem létezõ zene lesz hallható rajta. "Nincs kultúra, amelyben ne volna otthon; minden, ami másvilág, rátartozik" - olvasható egy ajánlóban, mely nagyzolós hangneme ellenére egyáltalán nem túloz. Ugyanis Hortobágyi klasszikus zenei iskolázottsága, Indiában végzett zenei gyûjtõkörútja és hangszeres tanulmányai (Rudra-vina, szilár, tabla, stb.), megszállott stúdióépítõ mivoltá, továbbá a felsorolhatatlan mennyiségû zenei nyelv tanulmányozásába fektetett irdatlan melói olyan rálátást tesznek lehetõvé számára a hangok birodalmában, amely csak kevesek kiváltsága. Mindenestre nem túl sok Zeneakadémiát is megjárt manusz képes kiselõadást tartani az indusztriális muzsikák fejlõdésérõl, - különös hangsúllyal kitérve a Front Line Assem bly basszusának vonalvezetésére -, s szerintem még
elenyészõbb azoknak az arcoknak száma, akik ilyen szellemi háttérrel ambient, goa, techno illetve dub-lemezek készítésére vetemednek. Na, persze a bevett sémákat Hortobágyi esetében hamarjában el kell felejtenünk, mert noha õ is kivesz mondjuk egy Juno Reactoros 'hurkot' vagy éppen egy Tipperes 'morgást' az adott zenébõl, a mixel mégis totális virtuális világokba csúsznak át. (Arról nem is beszélve, hogy õ nem vaktában pakol, hiszen a zenei struktúrák ismeretében tisztában van vele, hogy mit mivel célszerû és lehetséges összerakni.)
Hozzáállásának érzékeltetésére egyik legutóbbi albumát hoznám fel példának, amelyen mind az európai, mind az arab kultúrkör számára meglehetõsen szentségtörõ "moszlim orgonamiséje" hallható: részben saját építésû, illetve Európa híres orgonáinak mintavételezett regisztereibõl alkotott virtuális orgonán nem létezõ arab vallási szertartás szólal meg, kiegészülve a tradicionálismüezzin-recitálással. Saját fejlesztésû eljárásával olyan apró darabokra szedi szét, majd rakja össze a hangot, hogy bármit újraépíthet; így eshetett meg, hogy egy neves népdalénekesnõnknek leesett az álla, amikor saját hangján hallotta vissza az általa soha elõ nem adott, megbuherált dalt.
Mindezek mellett még egy nyomós oka van, hogy Hortobágyit faggatom zene és lét lehetséges féjlõdési irányáról. Õ ugyanis nemcsak a hangokat képes rendszerbe foglalni, hanem a társadalomban lejátszódó folyamatok szerves egységeként kezeli az összes mûvészeti ágat, különbözõ elméletei és jövõt kutató tanulmányai számos nyelven megjelentek már külföldi szaklapokban.

Tudom, hogy erre nagyon kattog az agyad, ezért hoztam egy friss angol zenei lapot a tavalyi drogfogyasztási statisztikával.
Azonnal szembeötlik, hogy az eki és a fû stabil vezetõ szerepe mellett megjelennek olyan új cuccok, amelyeket tavaly még nem is jegyeztek. Figyelemre méltó például a ketamin több mint 30%-os fogyasztási aránya, mivel ez a szer a partizó hangulat növelésével szemben pont ellentétes hatást fejt ki: lebénít, agyonvág, mint egy bunkó. Teljesen katatón leszel tõle, görcsszerûen megmerevednek az izmaid, ellenben belül iszonyúan mozog minden, persze attól függõen, mennyit zabálsz. Ketamint egyébként a diliházban is adnak a skizóknak izomtónus-blokkoló gyanánt.
Olvastam, hogy a leggyakoribb diszkó-baleset ezen a szeren, hogy használói átmennek a zárt üvegajtókon, annyira nincs testérzetük.
Már persze, ha átbírnak. A ketamint háborús célokra, a test és a tudat szétválasztására fejlesztették ki, így ha a katonának felrobban az alteste a népszerû taposóaknán: semmit sem érez, elcsúszik a puszta csonkokon is. Így a zsoldosoknál ott van ez az endorfint, szerotonint és ketamint tartalmazó kapszula, ami ily módon kombinálva tökéletesen leblokkol és kikapcsol. Tudod, az elcsüggesztõ ezekben a táblázatokban annak a hosszú távú folyamatnak az elõrevetítése, amit reménytelen megfordítani, mert mögötte kizárólag a profit áll. Egyre nagyobb elmék, egyre több pénzért, egyre jobb szereket találnak ki, mert egyre nagyobb rajta a haszon. Eme csodaszereket kotyvasztó tudósok mindezért morális felelõsséget persze nem vállalnak, miközben az anyagok finomabbak, a molekularácsok profibbak tesznek. Ami leszûrhetõ: növekvõ piac, növekvõ örvény, mondhatni kémiai Maelström (a Föld legnagyobb tengeri örvénye a Fároer-szigeteknél - a szerk.). És mindezt egy zenei újságban, a zenei élet szerves részeként, teljesen szenvtelenül közlik az indifferens újságírás gyöngyszemeként.
Kicsit cinikus, de legalább némi információhoz jutsz ezen a téren.
Az ebben a figyelemreméltó, ami a mai elektronikus zene kiugró tehetségeire is jellemzõ. Fiatal suhancok, haláli kedves, mosolygós, ropogós húsú figurák, de valójában fogalmuk sincs, ml zajlik körülöttük. Ezek a fickók - mialatt egérrel tunkolják a szoftverek gyönyörûen csillogó, színes 'telefonközpont-tábláit', kurblizzák ezeket a virtuális potikat, - nem tudják, hogy öntudatlanul is kitüremkedik belõlük és zenéjükbõl a legnagyobb közös társadalmi brutalitás. Persze, hogy nem véletlenül pont ott áll meg, pont azt a hangot teszi be a virtuális szintín, ám õk nem úgy látják az elkészült produktumukat, mint te. Mivel te itt élsz Budapesten, sokkal több az esélyed, hogy benne is légy a globális zenei áramlatokban, meg nem is. Ez egy nagy helyi buli, ennek örülj! Az egészbõl sokkal több jöhet le számodra elemzõ kívülállóként, ugyanis mit mond a nyugati (és néhány hazai) halandó az újság lapozgatásakor: "Milyen jó grafikája van ennek itt, jól megbütykölték a skacok, nyilván Maclntosh-sal készült, dögi pogrommal" és már nyal is tovább.
E 'zenei-vegyszerek' grafikonjairól jut eszembe, észrevetted, mennyire szabályozottá vált ez az új kultúra is? A világi törvények szerint ugyan tiltott és korlátok közé szorított, de közben kialakul egy szinte teljesen elöirásszerü élet és tudatforma.
Mennyit kell bevenni, hogyan és mire kell vigyázni...
Melyik mosóport vedd meg = melyik lemezt szerezd be = melyik szert kell benyelned és így tovább...
Kicsit olyan ez, mint a cheatek, meg walkthrough-k (csalások és végigjátszások) a játékleírásoknál. Útmutató az élethez. A játékkonzolok fejlõdésével amúgy a bõrömön érzem a régóta emlegetett kiszállás-teóriádat. Elég súlyos, amikor már egész nap csak arra vársz, hogy késõ este, miután már mindenki "elpusztult", játszhass végre.
Persze, hiszen sokkal érdekesebbé válik, mint a valóság.
Nézd, itt a legújabb PS2-hirdetés: "Engedd el magad rendszertõl és ésszerûségtõl, lépj be egy új helyre! Ez nem munkahely, ez nem az otthon. (...) Semmi sem bizonyos, minden lehetséges. Üdvözlégy a harmadik helyen."
Ezt állítottam mindig. Zseniálisan megcsinálták, ez a kép tökéletes lenyomata a mának. Igazi másvilág. Mint egy kígyónak a bõre, úgy fekszik a padon a fickó levetett test-burka, õ pedig a kék lábnyomaival már szépen kilépett, azaz önkéntesen "át-reinkarnálódott" egy ipar) produktum-világában. Ez a következõ jövõképet sugallja: az indivirtuális mûhold csatornák kódolt adásainak 'fogása' úgynevezett személyi kádakban - 'Personal Grave' -, sóoldatos melegvízben és légzõálarcban, intravénás fúzióval történik (hosszabb merülésre kedvezmény). A VirtuAlien sisakprogramok - ezek majd a fül mögé beültetett 'slotba' kattintható VideoDramok lesznek - még beláthatatlan mennyiségû élményt tesznek kiárulhatóvá a mintavett és digitalizált világból.
Csupán pár szoftvercím: Amikor hóhér voltam..., Compaq de Sade, A Hermaphrodita Sultán háremében, A kis Inkvizítor, Én, Himmler, Cocalia, Soft nirvana, Hybernaculum, Cyborgia'sm.
Látható azonban, hogy már nem teóriáról beszélünk, mindez a mai gyakorlatba csusszan át. Megjegyzem, tegnap láttam egy interjút a Tomb Raider inventorával a CCN-en. Lara Croft elsõ megjelenése tudod, hol történt? Valami cukorkát akartak eladni, és azon
fi lózta k, hogy szükség lenne egy virtuális figurára, amit a célkorosztály bekajál, és erre föl született meg a reklámfilm, amelyben egy jól animáit csajszi ugrál a dzsungelben. Piff-puff, majd kifordul a nézõhöz és odatartja a képedbe a glükóz tablettát. Amint egy korporáció üzletet szimatol, azonnal valósággá válnak a sci-fik legsúlyosabb rémálmai is... Éppen most olvasok egy tanulmányt, amely 2020-ra teszi az emberi tudat klóhozásának megvalósulását: itt a NASA a reprodukált tudósokat mint a sertéseket adja el a harmadik világnak, s valójában ebben már nem is olyan sok az utópia. Még harminc év, és olyan testrészeid lesznek, amilyet parancsolsz, fantasztikus divatok lesznek, igazi lila köröm, igazi krokodilszem, a hónod alá tetovált géntérképed kódja alapján teszem azt két hét alatt teljesen meggyógyítják májrákodat egy célgyógyszerrel, valamilyen szintetizált molekularáccsal.
Meddig mehet ez?
Részemrõl egészen bizonyosra veszem, hogy addig, amíg teljesen át nem építik a testet. Az összes 'szükségtelen' alkotóelemet leépítik, eltûnik a bélrendszer egy része, a fogazat mai formája, átalakul csontrendszer összetétele, megújulnak az izomtónus vezérlések, áthangolják a hormonháztartást. Ez azért legalább ötven év, de az ember fokozatosan megszabadul a testétõl, az biztos. Az élettartamot kitolják 150-160 évre, annál tovább nem valószínû, mert a sejtbe beépített mitokondriális idõórát nem lehet átállítani, bár nincs kizárva, hogy Növel ezt is megoldják. Végül Is csak öregember lesz a Földön. Képzeld el, milyen az agyad 150 éves korodban? Kívülrõl enzimkezelt, szoláriumozott sima arcbõr, feszes hús, belül csillószõrõs, penészes agyvelõ.
Egyelõre még nem végeztek a géntérkép feltárásával, s ha be is fejezik pár éven belül, még mindig nem tudják megmondani, hogy a kilencezer valahány génbõl melyik felelõs a szemed színéért. De egykoron úgy fogják kezelni a génállományt, mint egy írógépet, tudják majd a 'leütések' következményeit, s onnantól kezdve szétesik az emberi kultúra és az ismert világ. A nyugati társadalom megkövült kaszt-világából elszabadul az egyén besült tudata, és közérzete, divat- és kultúraigénye, valamint a mágneskártyájának banki fedezete fogja megszabni, hogy a genetika adta lehetõségeket mire használják. Hogy mellesleg meggyógyítanak vele embereket, vagy éppen kitolják az életkort, az csupán melléktermék. Az ifjúság teljes külalakját a napi divat szerint formálják majd kívánságra, az akkori patkócipõ igazi szaru lesz a lábakon, de csak két hétig, mert utána majd ezüstszínû denevér fülekre, illetve aranyzöld gyíkbõrre támadhat kínzó igény. Egyébként ennek szintén itt vannak az elõképei, szemléljük csak meg figyelmesen az újság- és N-reklámokat, vagy a fantasy-filmek tömegtermelését. A "Fantagira hercegnõ" típusú sorozatok (közel negyvenrészes, másfél órás epizódokból álló amerikai õrület, nálunk még nem vetítik - a szerk.) pedig bevonulnak, és lesüllyednek a középosztály fantáziavilágába, illetve színvonalára, közvetlenül a Szomszédok és a Dallas mellé. Ezekben a filmekben mindenki transzhumán, már a normális halandó tûnik aberráltnak. Csupa módosult-tenyésztett arc, általában természetesen a rohadás irányába, olykor az emberek arcából szögek nõnek ki. Emlékszel a Future Sound Of London klipjeiben az égbolton megjelenõ, fémszerû, borotvaéles, tüskés mégis puha gömbökre? Ezek a rettentõ hegyes, fémizû, tudatot átszúró szimbólumok most fizikai síkon, az emberi arcon, szemen, stb. jelennek meg. Ugyanilyen a szexuális játékok színvonala: cserebogár vagy scolopendra (százlábú) felhelyezése a végbelekbe (amúgy ó egyiptomi eredetû prosztata-stimuláció), hüvelybe küldött elektronikus galandféreg a G-pont ingerlése céljából, vagy kiskorú gyerekek széttépésének filmre vétele elõre felkészített stúdióban, álarcos pedofil állatok által. Gibson jól megérezte ezt a 'bekövetkezõ' világot, és emlékezzünk csak egy kicsit a Blade Runnerben a bagolyra, illetve a kígyópikkely-molekulán a Made in Japan feliratra. Nemrég láttam, hogy a japánok már halakat építenek (bár a Sony még csak gépkutyát).
A 45 éves Holzer Frigyes nevû magyar fizikusnak elege lett a hazai nyüglõdésbõl, s most a Pentagon finanszírozza kaliforniai laboratóriumát. Ez a tehetséges úr ugyanis feltalált egy molekuláris tût, ami letapogatja az anyagot. Hasonló létezett már különféle lézer és egyéb mintavevõkkel, de itt valóságos molekuláris anyag-mintavétel történik. Nincs más hátra, mint berakni a rendszerbe egy nagyteljesítményû tárolókapacitást, aztán kapcsold ezt össze a fénymásolók egyelõre kétdimenziós, de irdatlan ütemû technológiai haladásával, s máris az anyagszintetizátoroknál köthetünk ki. Itt megvalósul a fogyasztói piacgazdaság igazi ethosza: az egyénre szabott replikáció. A genetika beillesztésével a bioszintetizárok megjelenése, az Internet révén pedig mindez bárki otthonában materializálható az anyagszintetizátor-modemen. Magyarán, ha elegendõ pénz van a hitelkártyádon, a molekuláris tû által letapogatott Rembrandt-festmény a lakásodat díszítheti. Nyilvánvaló, hogy egyetlen darab Rembrandtra sem lesz igény, elsõsorban mesterséges nemi szerveket, vegyszereket, és egyéb élvezeti tárgyakat,játékokat, szoftvereket és lényeket fognak szintetizálni. Egyébként már jelenleg is tanúi lehetünk a piacgazdaság elanyagtalanodásának: a pénz kártyákba vonult vissza, a bakelit LP-k CD-kké, majd MP3-fájlokká alakultak.
A szoftverek lassan a teljes fizikai valóságot képesek szimulálni, az emberi tudat is a hálózatokba költözik. Kiürülnek a könyvtárak, eltûnnek a gyárak, átmegy minden a hálóra, ahonnan idõvel minden realizálhatóvá válik, ráadásul egyénre szabva. Így néz ki a fogyasztói világ paradicsoma. Kisállat, fogkrém, modulárisan összerakható épület, anyahajó, soha nem látott minõségû termékek hada érhetõ így el semmi perc alatt. Na de kik használhatják majd ezt a rendszert, mi mozgatja ezt a társadalmat, a fogyasztásnak ezt a végsõ és legmagasabb formáját? Világos: a Mastercardok mögött meghúzódó fedezet. Az angolainak bizony ez nem fog menni, valószínû, hogy egy átlag budapestinek se. Kis ország vagyunk, szédelgünk Nyugat és Kelet között, itt nem árt, ha mindent tudsz, mert különben lehet, hogy nem maradsz életben, vagy elhülyülsz, mint a többi. Ez talán segít, de tartok tõle, hogy a történelem szele az összes nagy koponyát egy hatalmas nyugati istállóba tereli, ahol tudósok a nagyvállalatok és a katonai tömbök sertéseivé alacsonyodnak, s ezzel el is dõl, hogy ezen elmék és tudományuk produktumai milyen jövõt alakítanak ki.
"A számítástechnika korában élünk" - szól a közhely, de én még nem láttam olyan kormányzatot sehol a világon, amelynek társadalomirányító vagy parlamenti mûködését számítógépes döntéshozatali szoftver segítené. Egy szociológiai inputokkal támogatott, jól megirt program részrehajlás nélkül tudná mérlegelni egy adott ország gazdasági, társadalmi, kulturális
állapotait. Mindenesetre hatékonyabban, mint az a Bocskai ruhában díszelgõ képviselõ, aki másfél óránként mond papírról egy ostoba mondatot. Tényleg van erre idõnk? Egyetlen egy hatalom se vette igénybe ezt a fantasztikus lehetõséget, persze nem véletlenül. Fogod ezt a hihetetlen bornírt, középkori helyzetet? Mindeközben a CIA-nél és társainál elképzelhetetlen méretû és kapacitású számítógépes rendszereket használnak (lásd Echelon és hasonlók). A franciák egyébként megunták, hogy 1968 óta a világ létezõ összes kommunikációs rendszerét lehallgatják és rögzítik az amerikaiak, ezért nekiláttak rendszerbe állítani a maguk hasonló kapacitású rendszerét. Ezekben a rendszerekben a telefonokból, e-mailekbõl úgynevezett ágens programokkal, kulcsszavakra beinduló "egérfogók" segítségével keresik az utólag is visszakereshetõ összefüggéseket. Rendkívül szellemes és ügyes programok léteznek, de olyat nem ismerünk, amely az abortusztörvényre, adószabályokra, újraoltásokra, hormonkészítményekre, stb. valós szociológiai adatok alapján tenne javaslatot egy hájfejû bizottságnak. Ehelyett marad a pusztító parlamenti kreténizmus és piszkos morál.
Egy Neumann Jánosról (a számítógép magyar származású feltalálója) szóló portréfilmben nyilatkozta valaki, hogy Neumann évtizedek óta leírt matematikai elméleteinek még csak a töredékét használják a közgazdasági egyetemeken, miközben pedig óriási hasznot húzhatna belõlük a világ.
Így van, a játékelméleteket is döntöm katonai szoftverek tervezéséhez használják. Természetesen amint másképpen tennének, rögtön kiderülne, hogy szociológiai valóságunk tökéletesen ellentmond a politikai felépítménynek. A 60-as években Magyarországon valamelyik táncdalfesztivál részszavazásánál úgy voksolt a nép, hogy a háztartásokban be- és kikapcsolták az elektromos fogyasztókat, a tévések meg ráállítottak egy kamerát a központi erömü fogyasztásmérõ egységére. Így amikor jött a 'kispista', a halandó fölugrott a fotelbõl és felkapcsolt rezsót, hõsugárzót, amit tudott, a 'nagyjolánnál' viszont mindent leoltott. Egy másodperc alatt megnyilvánult a valós társadalmi akarat.
Bár az Internet használatával újragondolható lenne az állampolgári részvétel a közösségi struktúrán belül, borítékolom: az efféle megoldásokra az Internet-szolgáltatók egy ideig még nem telepítenek új szervereket.
Félnek tõle.
Természetesen. Ezért nincs számítógépes rendszer a parlamentben, és nincs tudományos intézet, amely a társadalmi folyamatokat szoftverekkel modellezné. Ebben a zengzetes számítástechnikai világban tulajdonképpen csak a legfontosabb helyeken nincs komputer. A hatalom és a pénz számit: az, hogy a másik embert át- és megb****ák, megöljék, kiszedjék belõle a zsírt, meg az agyából a tudást. Félreértés ne essék, ez nem pesszimizmus. Ez az emberi társadalmak fejlõdésének jelenlegi és megkerülhetetlen iránya.
A világ társadalma és kultúrája nagyfokú kényszerpályán mozog. Szó nincs isteni büntetésrõl, eleve eirendeltségról, a leghétköznapibb fizikai paraméterek nyomán alakul így a helyzetünk. Mivel a jelenlegi állami szintû döntéshozatalban sehol sem a valóságra támaszkodnak, s kizárólag a kollektív hamis tudat uralma létezik, ezért a társadalom bizonyos oldalirányú elmozdulásai a véletlennek köszönhetõk. Így nem az emberi elme, a természet koronája építi a civilizációt, hanem a véletlenek és katasztrófák sodornak minket egy irracionális jövõ felé.
Mit értesz az alatt, hogy a társadalom irányítása nem a valóságra épül?
A tudatod függvénye, hogy mit tartasz valósnak. Egyrészt ugye van egy mindennapi tudatunk, ezzel szemben áll az a Pentagon, KGB, Exxon, Nestlé, Unilever, stb. képviselte globális tudat, ahol az 'igazán nagy dolgok' történnek. A két tudatot összevetve rögtön kiderül, hogy a társadalom megváltoztatásának politikusok, illetve mûvészek által preferált változatai gyereksirámok az Ohio tengeralattjáró navigációs logisztikájához képest.
Hihetetlen szakadék tátong a mindennapi ember tudata és a fogyasztási szokásokat mérõ, piackutató nagyvállalat szakmai tudata között. Az utca emberének reagálása törvényszerû, mindenki egy lakhatóbb világ után vágyik, mégis egyre ostobább, sötétebb, földrajzilag és idõben egyre távolabbi ideológiák lesznek számára vonzóak, egyre jobban tért hódítanak a különbözõ történelmi magaskultúrák teljes félreértelmezésébõl származó lidércnyomások. Eközben a valóságban, a nagyvállalatok, bankok, biztosítók, termelõk oldalán már-már abszurd hatékonysággal, egyre tökéletesebb tervezéssel építik át a világot. A Gillette cég állítólag hat évet és másfélmilliárd dollárt fordított arra, hogy a hárompengéjû borotváját kifejlessze. Most akkor vessük össze ezt a hatékonyságot és az emberi szõrzet eltávolítására irányuló szakmai gondolkozásra fordított energiát, egy halandó humanoid a világot, például a Zen tanok igazságával vagy akár a védikus tudás elmélkedéseivel.
A tudomány kényszerpályáját rengeteg tény igazolja. A mai kocsigyártásban például olyan anyagokat fejlesztenek ki, amely öt évig az acélnál is szilárdabb szilikon-acél-mûanyag ötvözetként funkcionál, de a plusz egyedik napon porrá omlik. Kell-e ecsetelnem, hogy ezt elkészíteni mondjuk három nagyságrenddel nehezebb, mint kifejleszteni az ezer évig tartós anyagot. Látható, hogy profithajhász lényegébõl következõen ez a rabszolgatudomány is mûködik, sõt valószerütienül hatékony, a termékekbe egyre hatalmasabb szellemi befektetés kerül. Mégsem érted gyártódnak, a termékek nagy része tervezetten használhatatlan, itt rajtakaphatod az elidegenedés 'piciny morzsáját'.
A mai zenékben viszont remekül tetten érhetõ ez a deformált tudat.
Tökéletesen. A tudomány igazi arca, eltorzult gondolkozásmódja, a vele látszólag nem kapcsolódó mûvészetekben tükrözõdik vissza, hiszen szellemi szintjének megfelelõ zenei leképezése egy csodálatosan összetett, bonyolult polifon és poliritmikus rendszer lenne. Ehelyett mit hallasz: zajzenéket, értelmetlen csapkodást 4/4-ekkel a végtelenségig, hörgõ goa-loopokat, amelyek a pofádba verik a valóságot. A világ aktuális zenéje mindig is magából eredeztethetõ, annak egyenes következménye. Napjainkban egészen elképesztõ, hogy a pórias ember, a galaktika eme piciny beszennyezõje, milyen módon szublimálja ezt a borzalmas fizikai világot: gyönyörpalotákat, fantasztikus építményeket hoz létre, na nem a valóságban természetesen, hanem virtuálisan. A zene pedig azért a legkülönlegesebb az összes kultúrateremtõ virtuális világ közül, mert ez egy fizikai másvilág.
Térjünk rá a mai zene kialakulásának közvetlen elõzményeire.
A második világháború után, Amerika új gazdasági birodalmával elindul a zene köznyelvivé válásának folyamata. Az addig csupán a magaskultúra résztvevõinek tudatában létezõ elit nyelv hirtelen szétterül a tömegek felületén. A fogyasztói társadalom fejlõdésével párhuzamosan a köznép számára is lehetõvé válik a kivételezett szellemi pallérozottságú gyönyörökhöz való hozzájutás, ami természetesen a kulturális termékek színvonalesésével, köznyelvûvé alakulásukkaljár. (A modell érvényes más mûvészeti ágakra is, de maradjunk a zenénél.) A komolyzene elveszti vezetõ szerepét, s helyette kialakul egy egyezményes közkultúra, ami alatt egy idõleges zenei köznyelv is értendõ. Ez a zenei kultúra ezer gyökérbõl táplálkozik (blues, stb.), de mégis képes összefoglalni az új világ kihívásait, levezetni az általa keltett emocionális feszültségeket. Primitívségében az õsember tüz körüli ugrálásához, eksztázisához hasonlítható, amely elementáris volta miatt tulajdonképpen minden schönbergi, elidegenedett komolyzenei struktúránál közelebb áll az emberhez. Én ezt nevezem Elsõ Hullámnak, ez kis ráhagyással Elvis-tõl a Beatles-ig (ez már a hullám vége) körülbelül a rock [kukac]t roll-korszak. A csúcsán tombol a felhõtlen amerikai életforma, szabad és felhõtlen fogyasztás, mindenki kib"*ott jól érzi magát, ettõl a köznyelviség. Csajozás, seggrázás, szarvasbikák szexuális tánca a parketten, és olyan egyszerû zenék, amelyektõl amúgy a falra mászok. Ellenben a benne résztvevõk állati pozitív érzésekkel élték meg az idõszakot, hisz minden korábbi, háború elõtti, fülledt, fojtott magaskultúrához képest ez valóban maga volt a tiszta levegõ, a szabadság. Ebbõl a szempontból én is nagyra értékelem, bár az akkori videókat visszanézve kissé megrendítõ, hogy az anno legpozitívabbnak vélt elemeiben, például Hendrix játékában a bomlás, az elfajulás elsõ jeleit is felfedezhetjük. Ugyanakkor õ indítja el a torzítós, nagyon progresszív, egyre absztraktabb irányú zenélést, a széteffektezett, karcos, gyomorszaggató, "a világ megsérülését" ábrázoló gitárhangjaival.
Ezt az elsõ hullámodat jól egybevetted, a zenei lexikonok sok-sok fejezeten keresztül tárgyalják az 50-es, 60-as éveket, soul, funk, jazz, pszichedelikus, illetve progresszív rock, és még hosszan sorolhatnánk az alcímeket.
Nem szorulok rá a dobozolásra, arra a fogyasztóknak és kiszolgálóiknak van szükségük. Ez az idõszak egy nagyon szép dombot rajzol, világosan kivehetõ az emelkedõ és a zuhanó szakasza is. De egy kívülálló számára is egyértelmûvé tudom tenni az összekötõ kapocs mibenlétét. Az elsõ hullám zenei köznyelve azt jelentette, hogy ha Equadortól kezdve Budapest VIII. kerületéig bárhol fölhangzott egy Chuck Berry-, Mountain-, vagy egy Beatles-szám, mindenki tudta, mirõl van szó, egyformán értették, hogy a gitáros miért úgy tekergeti a guzlicát. A zenének a társadalomból kivonuló, de azt pozitívan megváltoztatni akaró, átmenetileg egyezményes nyelve született. Ma már sírnivalón nevetségesnek és naivnak hat ez az 'építsük a világot szeretetbõl' attitûd, de a 68-as generációnak iszonyú erõt adott, sokan a mai napig ebbõl élnek.
Az elsõ jelentõs negatív szimptómának a Beatles bejelentése számított, elegük lett a rohadt koncertekbõl, a tömeghisztériákból, a hazug üzletbõl és a kábítószerekbõl. A hullám zárókövét én azért késõbbre, 1973-ra teszem. Ekkor köszönt be a lidércek ideje az elsõ szörnyeteg kinézetû heavy-metál zenekarok formájában. (Megjegyzem, a zene mindeközben szinte láthatatlanul átcsusszan az alapvetõen akusztikus kategóriából elektronikusba.) Ekkor a zene már önmagában kevés, borzasztó látványelemek épülnek a show-kba (láncos motorbicikli, lefejezés, tûzfújás), a színpadon kötelezõ megõrülni. A KISS, Alice Cooper, Judas Priest, stb. bandák agressziójában egyébként az volt a 'szép', hogy a pusztulás, a fertõ kezdett tetszetõs külalakot ölteni. Marilyn Manson ennek a leágazásnak a kifinomult legvége.
Részben ebbõl a talajból nõ ki késõbb, - alapul véve természetesen a thatcheri Anglia társadalmi helyzetképét és életérzését -, a punk, a Sex Pistols, a második hullám elõszele.
És akkor mi a metál?
Az egy völgy, ott nem létezett már köznyelv. Hullám alatt én csak azt értem, ahol egy pillanatnyi egyezményes nyelv létrejön, de ezen a téren nem volt ilyen. A nagy brontoszauruszok a kezdeti elõremutató lendület után szinte mind szétesnek, majd újjáalakulnak, s onnantól már kizárólag a lavina tömegtehetetlensége viszi õket, a piac, a koncertek, az eladás. A sablonokban közösek persze, mindenki hörög és zúz, de köznyelv alatt én egy pozitív társadalmi többletrõl beszélek, ami a résztvevõkben egy pillanatra összeáll, és testvérivé kovácsolja õket. A metálban ezt akkorra már nem találod meg.
Ebben az értelemben szerintem azóta se volt adott pillanatban fennálló közös nyelvünk. A punkból kinövõ new wave-nek volt egy másfél éve. Számomra ez a Második Hullám, termékeny és fantasztikus idõszak, amikor kicsiben ugyanaz megtörtént, mint az Elsõ Hullám idején. Micsoda kultúrája volt a koncertlátogatásnak, mennyi együttes, klub, galeri, és kis gubó alakult. Egy kis idõre megint egyezményes lett minden, persze társadalmilag messze megosztottabban, mint azt megelõzõen, hiszen statisztikailag egy sokkal kisebb létszám birtokolta a new wave-et. (A harmadikban már egészen szûk ez a mezõny.) Másfél év alatt ki is herélték természetesen, de soha annyi szabad és független, saját hálózattal rendelkezõ kiadó nem létezett a világon, mint akkor.
Nagy híve voltam az intellektuális new wave pozitív másfél évének. Bírtam az ironikus gúnyukat, hogy a világ megváltoztatását a paródia eszközeivel képzelik el. A punk, ugyanennek a pozitív Második Hullámnak egy mélyebben elhelyezkedõ köznyelve, viszont megmaradt a társadalom elutasításának és megváltoztatásának radikális kifejezésénél. Itt már megjelennek az önpusztítás elemei (biztosítótûk, korai piercing stb.), s ezzel az össztársadalmi agresszió már nem a rendszer megváltoztatására irányul, hanem azt a résztvevõk - a hatalom ügyes manipulációja folytán - önmaguk ellen fordítják. A megváltoztathatatlannak tûnõ felépítményre saját megsemmisítésükkel reagálnak, de ne felejtsük a társadalmi értelemben alulról jövõ, pozitív többletet, ami megint csak általános jellemzõje a hullámoknak. Mindig alulról indulnak, és fent halnak meg.
A (de)evolúciót egyébként rendkívüljól példázza, hogy amíg az Elsõ Hullám abszolút globálisan, az ifjúság egész felszínére kiterjed, addig a második már társadalmi osztályokra hullott szét, ahol a punk és a new wave intellektuális különbsége miatt a rétegek közötti átjárhatóság csak kérészéletû.
Az acetonos új világ gyökerei a 80-as években keresendõk. Számomra a fordulópontot Michael Jackson Thriller címû videója jelenti, ahol tizenakárhány zombi kikel a sírokból, fekete lé (hullabólé) fröcsög a pofájukból, és egy kihalt gyárudvaron a haláltánc-discót ropják. Nos, a mûvelt közönség ezt sokmillió példányban megveszi és elélvez, a bomlásnak ez a színvonala és élvezeti faktora minden egyéb irányzatot elsöpör. (Ugyanez a filmekben: Alien, Blade Runner, Terminátor, stb.) Tulajdonképpen az egész mai zenei világ a diszkóból nõtt ki, helyesebben szûkült groove-ok és loopok egymás utáni halmazaira. Ha megfigyeled a korai, csillogó, agyonhangszerelt instrumentális diszkókat, az összes mai tánczene nyomait felfedezhet.
Ami Európát illeti, '81-82-ben Hollandiában már voltam olyan klubokban, ahol stroboszkóppal, ugyan csak 20-30 percig, de iszonyatos hangerõn
nyomta a DJ, és lattam pár különös német techno bandát is, akik baromi korai, primitív dobgépekkel és fülszaggató HiHat-ekkel operáltak. Fél óra után vizes lepedõben vittek el egynémely pácienst. És ezeket már acid buliknak hívták, szóval korán kezdetét vette az elidegenedés savas verziója. Az összefoglaló acid fogalom idõvel aztán darabokra hullott, ma már legalább huszonötféle stílus létezik, ami számomra mégis mind ugyanabba a Harmadik Hullámba tartozik.
Például a rap is?
Persze, ugyanaz a tipikus alulról - New York fekete kerületeibõl - induló nyelv a 80-as években, ami mára a legelvontabb formákat ölti. Ki merem jelenteni, hogy amit egy Quasitomo, egy New Flash For Old, vagy a Big Dada brigád csinál, az abszolút magas mûvészet, a mûfaj absztarkciója.
A széttört tudat jelenik meg a zenei stílusok specializálódásában, ezért van huszonöt arca ugyanannak a hullámnak. Egy-egy szelete a társadalmi méreteit tekintve már csak kis fodrocskát képez, és nem hatja át a társadalmi felépítményt annyira, mint korábban, hiszen a különbözõ stílusok hullámocskáiban már csak az ifjúság egy kis hányada vesz részt. A banktisztviselõnek készülõ egyetemista, avagy nagyvállalati alkalmazott kasztba tartozó, jólfésült ficsúr már nem biztos,
hogy a klasszikus acid partikon is feltûnik.
Erre mondtad egy régebbi interjúdban, hogy "elindulnak Indiába", vagyis nálunk is kialakulóban van egyféle kasztosodás.
Amennyire az indiai társadalomra jellemzõ a befelé fordulás, a képzelt belsõ szabadság megkövült hamistudata, úgy a Harmadik Hullámba is kizárólag a transzcendentális, hipnotikus, statikus zenék épülnek be. Az összes rendelkezésre álló mûfajból csak a pszichedelikus, drogos vonulat szelektálódik ki. S bár így a választék óriásinak tûnik, a mögöttes folyamat mindenütt ugyanazt a célt szolgálja: a szellemi kivonulást, egy exodust ebbõl a lakhatatlan világból. Vagyis kialakul a különbözõ társadalmi rétegek közös nevezõje. Hiába látod a stílusok eszközhasználatát, zenetechnológiáját kûlõnbözõnek, újra hangsúlyoznám: a dub bonyolult poliritmiájától a jungle primitív groove használatáig terjedõen mégis mindegyik ugyanarról szól.
Újabb szokásos világi paradoxon, hogy a legelvonultabb, legegyénibb mennyországkeresést a legdurvább fizikai hatással érik el, itt már nem egy kifinomult, bonyolult zenei szövet ringatja katarzisba az eltávozni vágyót, mint a nagy barokk muzsikákban. Az akusztikai gyönyör, a kellemes, beleket és vesét masszírozó basszus zenetörténeti változást jelez. Hiszen ilyen jó mélyhangok még sose voltak a zenében, sokszor azért is megyek partira, mert az ehet) világvégét a zsibbasztó basszusokban képzelem élvezni. Egészen az ókorig visszamenõleg a zene belül, a füleden át érzékelt esztétikai, matematikai-akusztikai arányok, ritmusok, hangszínek révén okozott gyönyört. A mai zenének az áttörése, hogy szellemi pallérozottsága megszûnik, lezuhan ebbe a súlyos, õsemberi ritmusvilágba, így stimulációja már kívülrõl hat, ami a hús bombázásában és akusztikai masszázsában nyilvánul meg. A zene élvezete a vérkeringés módosulásában, az adrenalin-termelés felszökésében, és nem a belsõ individuális katarzisban jelenik meg. Ugyanakkor ez a külsõ hatás valójában a legbensõbb exodust szolgálja. Az iránta mutatkozó Igény pedig folyamatosan nõ.
Ennek a huszonöt stílusnak a résztvevõje közel egymilliárd ember, na persze a goai tengerparttól és Ibiza koktélfogyasztó, rongyrázó közönségétõl egészen a legsötétebb hangár-bulikig. Az Alföldön egy négy házból álló falu második épületére éjjel fél négykor az van kiírva hatalmas, kék neonbetûkkel: Dlgital Heaven. Minden benne van, nem?
Amíg a punkban még felmerül a társadalom megváltoztatására irányuló igény, addig az acid parti résztvevõjének már eszébe nem jut, hogy a világot bármilyen módon is értelmezze. Az õ agyuk és tudatuk már diribdarabra töredezett a média és a fogyasztói kultúra új fejezetei által. E nemzedék számára teljesen természetes, hogy lelépjen ebbõl a világból, hol tabletta, hol hangerõ, hol loopolt szekvenciák révén. A nem létezõ társadalmi jelenlét szempontjából ez szinte mindegy. Ezek a gyerekek egyébként tökéletesen érhetõ módon - az adott lehetõségek közül az egyetlen lehetséges alternatívát választják, hiszen a hatalom, a profit és a multinacionális gépezetekkel szemben semmiféle politikai, társadalmi, fizikai és mûvészeti artikulációnak nincs esélye. Az érzõ és lakható világot keresõ fiatalok mentsvára az acid parti, a hangár, ahol, még ha nem is ér hozzá a mellette rángatózóhoz, mégis egy pillanatnyi ember) meleget, õsi közösséget talál. Ezt a közérzetet fokozza tablettákkal, hogy minél könnyebben becsatlakozzon ebbe a nagy, közös, eksztatikus akol-melegbe. Mert valamilyen oknál fogva mégis annak a másik embernek a jelenléte tartja az emberi életet elviselhetõ hõfokon. És ezért van szükségünk arra a társadalmi eksztázisra, ami felülemelkedik a napi valóságon, ez a titka a Harmadik Hullámnak. Ez lenne hát a mi maradvány köznyelvünk, ez a radikális módja az elutasításnak, hiszen egy másodpercig sem kérdõjelezõdik meg a valós világ, föl se merül, hogy valamin javítani kéne, vagy másképp csinálni. Engedelmes munkaerõ módjára ledolgozzuk a heti öt napot, aztán egy vagy két éjszakára lelécelünk, hogy egy másik világban legalább egy picit otthon érezzük magunkat. Ha csak pár órára is, de emberként kezdünk funkcionálni, és úgy érezzük, mintha a világi szervezetek által megcsapolt energiáinkat regenerálnánk, de valójában ez is egy hatalmas pazarlása az emberi életeknek. A Harmadik Hullám valódi köznyelve tehát: belépni a festménybe, és ab ovo eltávozni errõl a lakhatatlan helyrõl. Mondja valaki, hogy nincs igazuk. Jelenleg amúgy a klasszikus acid partikhoz képest rosszabb a helyzet, még ezt a fajta hangárközösséget is el fogjuk veszíteni. Kezd teljesen széthullani ez a kis nyelv, most éljük a Harmadik Hullám végét.
Lesz negyedik?
Valószínûleg nem. Elkövetkezik a perszonális hullámok ideje, a PC-Wave. Bozótharcosokká válunk az otthoni számítógép virtuális sisakjában a háromdimenziós hangrendszereinkkel. A jelenleg legprofibb ez az egyelõre filmeknél használt DTS-rendszer, nyolc teljes spektrumú (nem tömörített) csatornával, s ezeket Ide-oda keverheted, pakolgathatod. Képzeld el ugyanezt a berendezést az idõvel egyre olcsóbbá váló sisakban, és add hozzá a különbözõ hangalgoritmusokkal (lásd Convolution vagy a híres Convovolvotron) variáló szoftvereket, amelyekkel a saját alfa, béta hullámaidat szinkronizálhatod a virtuális színtik hangszíneivel, frekvenciáival. Ily módon tíz perc alatt teljes transzba hozhatod magad különbözõ spektrumfelépítésû hangokkal. A mostani breakbeatben például olyan felhangstruktúrájú, éles fûrészhangokat használnak, hogy fülesen hallgatva néha szabályosan megtántorodsz, ugyanis pillanatnyi tudatkihagyást (úgynevezett piknolepsziát) okoznak.
Nem alakul ki egy virtuális közösség?
De, csakhogy mindenki külön medencében tocsog, legfeljebb a hálón átköszönsz a másiknak. Egyébként a szabadság utolsó bugyrai - valljuk be - a hackerek kís Internet-szobái, amelyek véleményem szerint nagyon szelíd habitussal viszonyulnak a felépítményhez. A davosi sztorit hallottad? Clintontól Arafatig számos nagykutya személyi adatait, kódjait megfejtették a harmadik 'globálellenes' megmozdulás alkalmából. (Seattle ben, Pozsonyban és Davosban természetesen nem a globalizáció, hanem a muhi-ipari kultúra, a multinacionális vállalatok földet kirabló politikája ellen tüntettek.) Nincs messze az idõszak, - az 'e dzsihád' - amikor a háborúk a hálóra tevõdnek át. A Pentagon egy hete jelentette ki, hogy ha bizonyos katonai szervereket kényszerûen rá kell, kössön a hálóra, akkor nem tudja garantálni az USA nemzetbiztonságát. Ezt továbbgondolva igenis puhának tartom a "szabadság utolsó kis fantomjainak" a mûködését, ugyanis jószerivel ez az utolsó lehetõség, ahol valami megváltozhatna. A hackerek tudása óriási pontenciál, ugyanis még nem irányított, képes lenne új alternatívákat kínálni.
Milyen változások várhatók a zenében?
Nagyon érdekes dolgok történnek és nem szabályozott módon. A technikai elõrehaladással szinte korlátlan lehetõségek birtokosai leszünk, bárki, bármilyen hangot, bármilyen minõségben létrehozhat. A gépek, szoftverek felhasználását persze döntõen az befolyásolja, hogy milyen hülye a gazdájuk, de az ifjúság most varázsceruzát kap kézhez. A számítógépekben olyan munkaállomás kezd kialakulni, ahol az audio (az élõ), a midi (a vezérelt), és a virtuális színtik hangszínkollekciója egy idõben áll rendelkezésre, tehát nem kell stúdió, nincs szükség ezer különféle masinára, kábelre és illesztésre. Itt Iátok egy fantasztikus áttörést, errõl a területrõl ugyanolyan nagy zeneszerzõk ugranak majd ki, mint ahogy DJ-k körében kialakultak a nagy katyvaszolók. A zene önmagában tökéletesen meg fog változni, és nem is a nyelvezete, hiszen a ritmus, a hangnem, a hangszín eléggé korlátolt készlettel bírnak. Az említett hullámok az összes mûformát elfogyasztották, a legabsztraktabbtól a legbutábbig mindent többször kimerítettek. A bonyolultság Irányába automatikusan nem fejlõdhet a zene, sosem fogja elérni az indiai poliritmiát, bár a világ
bonyolultsága ezt indokolná. Azonban a tömegek befogadóképessége és szociológiai tartalma miatt magaskultúra nem jöhet létre, így tehát a meglévõ primitív ifjúsági kultúrák által létrehozott mûformák újracsomagolása valósulhat csak meg. A komolyzene tökéletesen ki fog halni, Beethovent játszani Nyugaton már ma is közröhej, mutánsok foglalkozása. A klasszikus zene az eddigi strukturált gondolkodásmódjával tért vesztett, de annyiban a valóság elõtt jár, (mint minden tudomány a magaskultúrában), hogy muzsikusainak nagy része már húsz évvel ezelõtt elérte a végpontot, ahonnan nincs tovább. Magánmennyországuk beleütközött a valóság utolsó falába, és onnantól már csak egyedi, nagyon bonyolult konstrukciókat hozhatnak létre, amit rajtuk kívül senki sem ért és élvez. Ezeknek a zenéknek a szerkezetét hiába ülteted át a valóságba, alkalmazod a komputerek világára, senkit sem érdekel, mert ugyanolyan individuális nyelv, mint amilyen a szóló sisakokba süppedt nemzedéké lesz majd. Azokat a zenéket már csak te fogod a legjobban élvezni, mivel annyira a személyedre, az agyhullámodra szabottak lesznek. Az ifjúság az adott technológiával minden létezõ nyelvet megvalósíthat. A zene csomagolása drámai változáson fog átmenni, soha nem hallott virtuális, akusztikai világok jönnek létre. A legnagyobb stílusok a zenei terek és hangszínek változtatásával alakulnak ki, hogy a basszus éppen clubos vagy drum Et bass-es, az ebbõl a szempontból másodlagos. A zenei nyelv döntõen a kifinomodott akusztikai élmény felé tolódik, amit a vizualitás és egy egyéb érzékszervek bevonásával már nem is biztos, hogy zenének, sokkal inkább összmûvészeti stimulánsnak hívhatnánk. Ennek lényege, hogy a fizikai érzetet, a különbözõ benyakalt szerek által kialakított másvilágainkat fogják ezek az új térdimenziós rendszerek pótolni. Biztos vagyok benne, hogy elérkezik a technikának egy olyan szintje...
...hogy nem kell bevenni a drogot.
Úgy van. Te magad összeállítod azt a személyre szabott zenei nyelvet és struktúrát, amivel kedvedre gerjesztheted az agyhullámaidat.
Ilyesmivel amúgy most is kísérleteznek már. A Coil zenekar Time Machine néven adott ki egy lemezt, amelyen különbözõ tudatmódosító anyagokat alakítottak hangfrekvenciákká. Legutóbbi albumuk hallgatása során egy tíz perces cikázó, vibráló hangkollázs után pedig olyan érzés fogott el, mintha egy korábban sosem próbált anyagot nyomtam volna.
Ez a zenének nevezett valami jövõje, nincs mese. Egyébként ezt hallom a Tipper Timo Maas, stb. vonulatban is, forog az egész. Van egy BrainWave Syntheslzer nevû szoftverem, amivel megkeresheted a saját alfa/béta frekvenciapontjaidat. Ez pontosan olyan, mint a 3D-s képek, nézed, nézed, fókuszálsz, aztán egyszerre hirtelen belépsz. Itt ugyanez hanggal történik, és sztereóban is funkcionál. A két hang hirtelen fázisba kerül veled, eléred az 'agyi G-pontot' és megrendülsz. Biztos voltál már úgy, hogy váratlanul felszökött vagy lezuhant a vérnyomásod és egy másodpercre elvesztetted a kontrollt. Képzeld ezt el órákon keresztül, zenével, akusztikával, ráadásul legszemélyesebb igényeid szerint összepakolva. Azonban, ahogy a mai emberfajta - igazi szex helyett - csak autoerotikusan belemaszturbál a másik emberi testbe, úgy a kollektív zenei extázis is csak a mült visszfényeként marad ránk.
A kísértés mindenestre óriási.
Nem is akarsz kiszállni, hát ezért kényszerpálya. Résztvevõi enni sem nagyon akarnak majd, némelyek ott fognak meghalni a sisakban. Semmi sem lesz jobb nála, pokoli, soha nem tapasztalt gyönyörök elébe nézhetünk. De amikor az emberiség egy része már sisakokba süppedve élvez, a nagyobbik hányad még mindig egy darab kenyérrõl fog álmodozni a szennyben és mocsokban.