Anima Sound System

    Az Anima hangja

Tehát az Anima ismét képbe kerül. De mondhatni, el sem tûntek, hiszen jelenlétük folyamatos, sokak szerint zenei teljesítményükhöz képest már túlzó módon. Viszont ha egy profi médiamunkás a zenekar hangadója, teljesen természets, hogy megtalálja a maga információs csatornáit. Ráadásul olyan dolgok miatt is meg kell szólalniuk, mint a Mariguana Cha Cha Cha vagy legutóbb Liebmann Katalin jóvoltából a Himnusz remixverzió. Ilyenkor a gesztus és a zenei érték fogalma valahogy illeg-billeg attól függõen, ki mennyire szimpatizál a zenekarral. Nos.
Kiadóváltással, tagcserékkel, filmzenével és elszórt maxikkal ( a legutóbbi éppen a londoni Transglobal Undergrounddal közös ) fûszerezett hosszas várakozás után áprilisban jelenik meg az Anima Sound System új albuma, a Gipsy Souns Clash. A napokban 30 állomásos turnéra induló zenekar mindenese, Prieger Zsolt errõl beszél.

A Gipsy Sound Clash egyrészrõl az eddigi lemezek összegzése, ugyanakkor új utak kerersése is: sokkal erõsebb az elektro-vonal, minden eddiginél húzósabb a dub, és itt-ott nagy mániánk, a reggae elemei is visszaköszönnek. Aztán, mint a címe is mutatja, rengeteg roma dolog van rajta, de nem a mostani megszokott trendbe illeszkedõen, hanem talán kicsit innovatívabb, furcsább módon. Nem profikkal dolgoztunk, hanem roma barátainkkal a szomszédos lakóteleprõl, õk énekeltek, meg mondták rá a rigmusokat a lemezre. Ezeket a megnyilvánulásokat raktuk "rendbe" és samplerbe Gergõvel.
Elvileg napokon belül kijön a lemez, mégis említetted, hogy még április elején is barkácsoltatok rajta...
Soha nem lehet elégedettnek lenni egy anyaggal, mindig lehet jobbá tenni, legalábbis addig, amíg az ember ki nem adja a kezébõl - utána meg azon mérgelõdik, hogy mit kellett volna másképp csinálni. Egyenlõre még tetszik a lemez, még benne vagyunk, aztán idõvel biztos fel fogjuk fedezni azokat a problémákat, amiket majd a következõ lemezünkön kijavítunk.
Új kiadóhoz, a Hungarotonhoz szerzõdtetek. Miért pont oda?
Egyszerû a válasz: õk kerestek meg bennünket. Olyan szerzõdést írtunk alá, ami reményeink szerint maximálisan biztosítja az autonómiánkat, az ötleteink megvalósításának szabad lehetõségét. nem kell túlragozni a dolgot: a zenekar dolgozott már több kiadónál, mindenhol tanultunk valamit és most sem közeleztük el magunkat egy életre, de szeretnénk, hogy minél több emberhez eljusson, amit csinálunk, és erre most itt kaptunk lehetõséget. Az UCMG-nek hálásak vagyunk, de váltanunk kellett, mert nem jöttek az új impulzusok.
Az utolsó album óta jelentõsen változott az Anima felállása. Mennyire hatott ez vissza a lemezre?
Énekesnõi poszton sokoldalúbb lett a zenekar, bejöttek olyan dolgok, mint az easy listening, Jucival jó dolgozni; roma barátainkkal a reggae, egy csomó olyan dalforma, ami eddig nem volt, mert túlzottan besuvasztottuk magunkat a népzenés dolgokba - márpedig ennek némileg ellentmond, hogy a lemezen sokkal erõsebb a folkos vonal, mint korábban... Angler Ákos fõleg a koncerteken pörgeti fel a dolgokat, de játszott fel részeket a lemezre is, amiket persze generáltunk, effekteken, szûrõkön engedtünk át, aztán ezt kevertük össze a hangmintákkal - van olyan szám például, ahol egy '51-es Buddy Rich-es Krupa-dzsesszdobsound keveredik az õ dobjával, arra jönnek rá a hip-hopritmusok, felturbózva, megtekerve... Ez jó, mert az élõ hang és a géppel generált hang egy csomó lehetõséget rejt magában. Fúvóskórus, énekesek mûködnek közre a lemezen, van egy jiddis dal, amiben gyönyörû szép, szomorú zsidó hegedûjáték is van, Balázs Gergõ érdeme. A dj-csere pedig azért nem volt meghatározó, mert ez az a lemez, amin minden eddiginél több lemezjátszó-kavarás van. Majdnem minden számban van szkreccs, és Gergõ szerintem elég érdekes kísérleteket folytatott a lemezjátszóval.
Az utóbbi idõben mintha változott volna a forma, ahogy eljuttok az emberekhez...
Az ember keresi a helyét. Nem hiszem, hogy most hazai válogatáslemezeken kellene nyomulnunk, annyi ötletünk van, és annyi dal és kész hangszerelés lemaradt az új lemezrõl, hogy saját albumokat, maxikat fogunk csinálni a jövõben is. Én azt mondom, azon a mezsgyén kell menni - ami lehet, hogy tudatos, lehet, hogy nem - ami a saját utunk. Ami jön, amit a lelkiismereted, meg az éppen aktuális érzéseid diktálnak... Nem hiszem, hogy túlzottan taktikázni kell, ez nem egy marketing-zenekar, amelyik próbál a trendekhez igazodni. Zenét kell csinálni, albumokat, projekteket, akár egymással szöges ellentétben álló dolgokat, ezeket persze menedzselni, aztán majd a közönség eldönti, hogy neki mi a jó ebben.
Oké, de azért az viszonylag szokatlan, hogy Magyarországon egy zenekarról folyamatosan jelenjenek meg információk, márpedig Te elég határozottan nyomod a dolgot, hogy az Anima bent maradjon a köztudatban...
Próbálom. Talán az is hozzájárul ehhez, hogy soha nem tagadtam: határozott véleményem van bizonyos dolgokról. Soha nincs határozott véleményem a saját ügyünkrõl, úgy értem, szeretem, ha mennek a dolgaink, de bizonytalan vagyok, ha értékítéletet kell mondanom magunkról. Addig jó, amíg bizonytalanok vagyunk a saját teljesítményünket illetõen. Viszont akár politikáról, akár közéletrõl, akár egy rossz törvényrõl, vagy a Tilos Rádió elnémításáról van szó, megvan a saját, határozott véleményem, amit nagyon szívesen elmondok akkor, ha megkérdeznek. Közhely, hogy az Anima "politikus zenekar". Igen, a szó közéleti értelmét tekintve az. Nem aktuálpolitikai értelemben persze. Továbbra is egy totál apolitikus közegben mozgunk, az egész technoszcéna, a popzenei színtér arról szól, hogy "ciki véleményt nyilvánítani". Nem vagyunk olyanok, mint az ismert alternatív sztárzenekar, amelyik a Miniszterelnöki Hivatal rendezvényén vagy kormányközeli eseményeken játszik a Hõsök terén. Ez gáz. Egy zenekar, fõleg, ha tehetséges, ne tegyen szívességet a napi politikának semmilyen körülmények között.
Ha már így elõkerült a Tilost, ez amúgy is megkerülhetetlen kérdés a Ti esetetekben, hiszen õk amolyan keresztapai szerepet vállaltak fel az Anima befutásában...
Nem keresztapaság ez, inkább "unokatestvéri" kapcsolat. Voltaképpen ez a Rozgonyi-Palotai pároshoz való baráti kapcsolatomat jelenti leginkább, mert a többieket jóformán nem is ismerem, maximum respektálom az igyekezetüket. Ahogy mondjuk a koncertjeinken telt ház van egy Tilos partyn, ami nem olyan rossz a Tilos Rádiónak, úgy az Anima népszerûsége, vagy az üzenetünk eljuttatása a közönséghez nagy mértékben köszönhetõ a Tilosnak is, illetve az általuk meghatározott kultúrális szcénának. A Tilos Rádió, leszámítva azt, hogy nekem szimpatikus, sokaknak pedig nem az, egy olyan fontos civil fórum, ahol cenzúrázás nélkül megjelenhetnek vélemények. Ezekkel a véleményekkel lehet vitatkozni, lehet, hogy egyeseknek radikális, másoknak túl finom, de ez egy olyan színfolt a széles médiaspektrumon, aminek élnie kell tovább. Számomra fontos, hogy a civil fórumok mûködhessenek ebben az országban, hogy sokszínûség legyen, hogy a politika ne szólhasson bele a kultúra és a mûvészet, vagy a popzene dolgaiba. Most egy kicsit szomorúbb helyzet állt elõ: a kormány úgy gondolja, hogy befal mindent médiástól, sajtóstul, pártostl, és rettenetesen jóllakik. Szomorú látni, hogy egykori liberális, spanglis fiatal srácokból, akik egykor megcsinálták a Fideszt, miféle emberek lettek. Elkeserítõ.
Kiadók, elektronika, szabadság - hogy látod az mp3 kérdéskörét ma?
Továbbra is úgy látom, hogy az mp3 egy nagyon fontos dolog, mert az alkotói szabadságot szélesíti ki, ugyanakkor egy széles körû konszezus kellene helyzetének pontos meghatározásához. Az jó, hogy az internet nagyon pörgõs kapcsolatot biztosít befogadó és alkotó között, de nem akarok álszent lenni: amikor az Anima lemeze a megjelenése másnapján felkerül mondjuk 5 szerverre és ott orrán-száján át nyomják, akkor az nem olyan szívderítõ. Az idõ kiforrja majd, hogy mi lesz a jó menete ezeknek a dolgoknak. Egy biztos: az a Zoránék nevével fémjelzett akció, ami a zenemásolás ellen indult, egyhén szólva nevetséges. Nem hiszem, hogy az lenne a jó megoldás, hogy a zenészek perlik az mp3 oldalakat, viszont az sem elfogadható, hogy ezek az oldalak mindenféle jogi és egyéb tisztázatlanságot vállalva dafke feltesznek bármit. Beszélni kell róla, ki kell dolgozni egy amolyan "mp3-chartát", amely figyelembe veszi hallgató és alkotó jogait is.
Az elmúlt néhány évben több francia tánczenekar is az érdeklõdést középpontjába került. Látsz erre esélyt a mi zenekaraink esetében is, vagy olyan hátránnyal indulunk, ami behozhatatlan?
Nem tudom. Közép-Kelet-Európából eddig csak mérsékelt sikereket tudtak elérni magunkfajta zenekarok, amiket nem szabad túldimenzionálni. A francia vonal azért nagyon komoly produceri és marketing háttérrel, Anglia-közelséggel indult, ami meghatározó, de azért meg lehet próbálni, még akkor is, ha ez kissé vicces, sziszifuszi küzdelemnek is tûnik. Persze, a sikerhez gyökeresen meg kellene változnia az egész magyar popkultúrális hozzáállásnak, ami eddig leginkább a hatalmi szóról, meg a baráti kapcsolatokról szól. Szaporodjanak a zenekarok és mindenki gyûrje a saját dolgát, és ez a sok-sok kicsi ügy majd kulminálódik valami nagy dologba.