A Himnuszból a balsors
Az Anima Sound System pénzügyei
A komoly- és népzenei formációk kivételével jelenleg csak egyetlen magyar zenekart jegyeznek Nyugat-Európában: a folklórral vegyített ezredvégi tánczenét játszó szombathelyi Anima Sound System együttest. A külföldi sztárokkal együtt dolgozó s a Himnusz újrafeldolgozásával az idén tavasszal kisebbfajta belpolitikai botrányt is kavart csapat gazdasági téren egyelõre nem nevezhetõ sikeresnek.
„Hárommillió forintos adósság: hat év mûködés után ezt sikerült mára elérnünk” - mondja a Szombathely külvárosában található, stúdióként és próbahelyként is mûködõ családi ház konyhájában Prieger Zsolt, a helyi Anima Sound System zenekar vezetõje, miközben fél fülével a legújabb lemezükön végzett utolsó simítások eredményeit hallgatja. A 40 ezer forint plusz rezsiért „társbérelt”, igencsak lelakott épületben rendezték be - a Kanizsa szekrénysorral és lomtalanításból turkált fotelokkal, házilag barkácsolt, speciálisan hangszigetelt feléneklõfülkével, továbbá hangszerekkel, számítógépekkel és egyéb elektronikai „kütyükkel” telezsúfolt szobában - a stúdiót, ahol ötödik albumuk készül. Valószínûleg nem ilyennek képzeli el a zenekar fõhadiszállását a rétegmuzsikával szolgáló londoni klubok, az amszterdami, párizsi és prágai underground tánczenékre szakosodott rádióadók törzsközönsége, vagy azok a németek és az osztrákok, akiket a Prieger testvérek és Németh Gergely által alapított Anima táncoltatott meg az ottani szórakoztatóipari komplexumokban. A prágai Roxy koncertcsarnok nagyérdemûjét - amelyik az év elején magyarul kántálta a sajátos elektronikus hangzást a hagyományos hangszeres könnyûzenével, jamaicai reaggie-vel és kelet-európai roma, székely, jiddis folklórral vegyítõ banda nótáinak szövegét -, valamint az e számokat játszó s újra feldolgozó brit és német sztárlemezlovasokat feltehetõleg inkább az érdekli, hogy április végére az üzletekben lesz az új Anima-album. A lemezt kiadó Hungaroton Records Kft.-nél - a felmérések, a zenekar népszerûsége és az elõzetes várakozások alapján - arra számítanak, hogy a piacra dobott több mint tízezer lemezbõl nem sok marad majd a boltokban.
„Eddigi lemezeinkbõl, a másodkiadásokkal együtt, egyenként mintegy 3-4 ezer fogyott” - mondta a civilben újságíróként dolgozó Prieger Zsolt. A lemezeladás annak fényében számít értékelendõ teljesítménynek, hogy az Animánál jóval populárisabb muzsikával elõrukkoló, hazai viszonylatban befutottnak számító, a kereskedelmi rádiók által folyamatosan játszott és reklámozott elõadók és bandák ugyanennyit vagy nem sokkal többet tudnak produkálni. A rock and roll hazai prófétája, Fenyõ Miklós tavaly például mindössze 4500-at, a nyolcvanas években milliós példányszámokkal arató Bikini együttes pedig 8 ezer darabot adott el saját albumából. A magyar popsztárok népes famíliájában átlagosan 1,5-2 millió forintra rúg a lemezek bevezetése, a legalább két videoklipbõl, újság-, tévé- és rádióhirdetésekbõl, valamint az utcai plakáthadjáratból összeálló promóciós kampány. A stúdiófelvételek költségei pedig még egyszer ennyit taksálnak.
Az Animát ilyen léptékben eddig csupán a kisgazdák „reklámozták”. Liebmann Katalin, az FKGP budapesti elnöke idén március közepén sajtóközleményben, majd számos interjúban pártja és a maga nevében protestált az ellen, hogy „egy zenészegyüttes Rákosi Mátyás nyomdokaiba lépve megváltoztatta nemzeti imádságunkat”. Nevezetesen, hogy a zenekar az év elején Bujdosó címmel megjelentetett - mindössze négy, a korábbi albumokon már szereplõ és az újat beharangozó számok újrakevert változatait tartalmazó, úgynevezett maxi- - lemezére Himnusz 2000 Remix cím alatt föltett egy, az Erkel Ferenc-féle Himnusz néhány taktusára komponált szerzeményt is. A kisgazda tiltakozásnak köszönhetõen az együttes - reklámpercben mérve több milliót érõ - ingyen adásidõhöz jutott szinte az összes tévécsatorna hírmûsorában.
„Három éve dolgoztunk utoljára külsõ stúdióban, a költségeket a helyi lemezboltból miattunk kiadóvá avanzsált, két albumunkat is megjelentetõ K. O. Records állta, annak idején, miután amatõr stúdióban dolgoztunk, lemezenként mindössze 150 ezer forintos költségért” - számol be saját „árukról” a zenekarvezetõ. Az új album munkálatainak elkezdése elõtt a zenekar számítógép-, hangkártya- és szoftvervásárlásba is fogott: a helyi Elender Computertõl kaptak szakmai és részletfizetési segítséget, így - ha szerény körülmények között is, de - minden együtt volt ahhoz, hogy az új albumot otthon vegyék fel. Az „animások” beszámolója szerint ennek nemcsak az volt az oka, hogy nem volt pénz a hozzávetõlegesen 2 millió forintos bérletû, kiadható minõséget produkáló stúdiókra, de az is, hogy szeretnek pepecselni, minden egyes zenei frázist precízen kidolgozni.
Mániájuk megvalósításában segítségükre volt a német tulajdonban lévõ UCMG Hungary Kft. is: a szombathelyi banda tavaly tõlük kapott 2 millió forintért hangszereket, keverõpultot és más digitális berendezéseket. A Németországban is elektronikus tánczenékre szakosodott, itthon pedig szintén e mûfajban mûködõ lemezlovasok és egyéni alkotók munkáit menedzselõ kiadó ezenkívül egy Anima-klipet is finanszírozott 700 ezer forintért, és vagy fél tucat nemzetközi válogatáslemezre is feltette a szombathelyiek nótáit. Egy nagylemez és két maxi zenei munkálataihoz - cserébe az ezekbõl származó összes bevételért - hangszerrel járult hozzá az UCMG, de a stúdióköltségekhez nem. Az Animának azonban - miután a Hungarotonhoz szerzõdtek - vissza kell fizetnie a németektõl tavaly kapott 2 milliót.
Így talán nem véletlen, hogy az együttes tagjai nem lemezeikbõl, hanem civil foglalkozásukból - újságírói, mûvelõdésszervezõi, színházi zeneszerzõi jövedelmükbõl - élnek, a zenei tevékenység költségeit pedig turnékon termelik ki, s e bevételekbõl próbálják törleszteni adósságaikat. Az Anima Sound betéti társaság azonban ritkán kalkulálhat nagyobb gázsival. „Igaz, a budapesti Petõfi Csarnokban félévente megrendezett koncertjeinken 300 ezer forintos bevétellel is számolhatunk, de ebbõl lejön a nyolc-kilenc fõt szállító busz napi 20 ezer forintos bérleti díja, a sofõr és a technikus napidíja, az üzemanyag és az éjszakánként összesen 20-25 ezer forintra rúgó szállásköltség, s akkor még nem ettünk” - vázolja a vállalkozás pénzügyeit Prieger. Ráadásul az efféle több ezer fõs bulikra évente legfeljebb egyszer-kétszer nyílik alkalom.
Az Anima többnyire a 300-400 fiatallal már dugig tömött egyetemi klubokban turnézik, ahol általában nem elõre kialkudott fellépti díjat kapnak, hanem a jegybevétel 70-80 százalékát, ami - 500-600 forintos jegyár mellett - körülbelül 100-200 ezer forint. „Ragaszkodunk a hangzásbeli minõséghez, a kis klubok zöme viszont nem rendelkezik kellõ hangtechnikával, ezért ezt a gázsi terhére 40-60 ezerért szoktuk vinni kisebb helyekre, de elõfordult, hogy 100 ezer forintért béreltünk világítást is” - jegyzik meg az Anima tagjai.
A gyógyírnak látszó szponzorkeresés ugyanakkor mind ez idáig nem járt sikerrel, bár szakértõk komoly reklámhordozót látnak az elsõsorban a húszas-harmincas generációnak szóló zenekarban. Igaz, mint a tagok mondták, az Anima sem áldozná föl mûvészeti önállóságát a haknizás oltárán.