ANIMA SOUND SYSTEM

    "A szó jó értelmében lehet populáris..."

Az Anima október 20-án immár ki tudja hanyadjára teltházas bulit csinált a JATE-klubban. Az összkép a szokásos volt: tele a nagyterem, dübörög a zene, illatos füst ezerrel, és cikázó lézerfény. Valami mégis változott. A színpadon a zenekar tagjai között egy új arc tûnt fel. Egy új hang, egy másik stílus. Németh Judit a szombathelyi fõiskolán IV. éves énekkarvezetés szakos hallgató. Mellesleg az Anima új énekesnõje. Vele és Prieger Zsolttal beszélgettünk arról, mik történtek és mik fognak történni a zenekar háza táján.

TÛ: – A zenekarban tagcsere történt, Szilvi, az énekesnõ távozott. Miért?
Prieger Zsolt: – Szilvit teljesen más dolgok, ambíciók mozgatták, mint bennünket. Volt közöttünk egy jó együttmûködés, aminek vége szakadt. Nem hiszem, hogy az Anima ettõl megváltozott volna. Annyiban változott, hogy egy olyan hang került a csapatba Jucival, amely mondjuk a soul, jazz, vagy akár a rock kultúra elemeit is magába tudja olvasztani. Nem tûnnek el a folk elemek sem. Juci mindazt meg tudja csinálni, amit Szilvi tudott, és csomó olyan dolgot hoz a zenekarba, amit csak õ tud.
TÛ: – Hogyan választottátok ki õt?
P. Zs.: – Jucival már régóta szakmai együttmûködésben állunk. Hiszen a '68 címû számot a fehér Anima lemezrõl õ énekli. Tehát ez nem egy meglepetésszerû dolog volt, mivel már régen számíthattunk rá.
TÛ: – Ha jól tudom, fõiskolás vagy, sõt egyszerre két intézményben. Ráadásul most egy népszerû zenekar énekesnõje is. Hogy bírod ezt?
Németh Judit: – Hát kénytelen vagyok így csinálni. Mindent a munkáért!
TÛ: – Mit jelent számodra az Anima Sound System?
N. J.: – Nagyon szeretek itt énekelni. Klassz társaság van. Jó barátok vagyunk és zeneileg is jól együtt tudunk mûködni. Úgyhogy én nagyon jól érzem itt magam.
TÛ: – Budapesten ének iskolába jársz. Gondoltál már arra, hogy a Színmûvészeti Fõiskolára jelentkezz?
N. J.: – Nem, erre még nem gondoltam, de érdekel  a dolog. Mindenképpen zenei pályán szeretnék érvényesülni.
TÛ: – Még tavaly említettétek, hogy osztrák és német D.J.-k feldolgozzák a dalaitokat egy nemzetközi kiadványon. Mi lett ebbõl?
P. Zs.: – Nyár közepén el is készült egy maxi, amely a '68 remixeit tartalmazza. Ennek remélhetõleg lesz folytatása.
TÛ: – Eddig az volt a jellemzõ, hogy külföldön többen ismerték az Animát, mint itthon.
P. Zs.: – Bízom benne, hogy egyre több emberhez el tudunk jutni Magyarországon is. Játszunk Berlinben, meghívásaink vannak Franciaországba, Észak-Írországba, és ez azt jelenti, hogy az a bázis, amelyre építeni szeretnénk, bõvül. Az, hogy dolgozunk és lemezeket adunk ki évrõl-évre, meghozza a gyümölcsét. Sosem az a cél, hogy a dolog populáris legyen. A szó jó értelmében lehet populáris, jusson el minél több emberhez. Ennek csak örülünk.
TÛ: – A Diákszigeten az idén elõször a nagyszínpadon léptetek fel. Milyen emlékeitek maradtak meg errõl?
P. Zs.: – Túl jók nem. Ugyanis igazából egy fél koncertet tudtunk lejátszani, mert technikai malõrök léptek fel. Valószínûleg a nagyszínpad miatt is, tõl sok gép, elektronika volt, így emiatt bedöglött néhány hangszer. Ettõl függetlenül a Diákszigetrõl nekünk nem ez a nagyszínpados emlék maradt meg, hanem a Tilos Rádiós sátor,  ahol viszont egy szédületes bulit csináltunk.
TÛ: – Igen, ennek a bulinak nagy visszhangja volt. Bár téged egy szõkehajú bombázónak festettek le.
N. J.: – Hát változnak az idõk, változik a hajam színe. Ez csak egy átmeneti állapot. Egyébként nem vagyok szõke, világosbarna a hajam. De a sátoros buli tényleg nagyon jó volt, hogy visszatérjünk ehhez.
TÛ: – Milyen érzés volt Szilvi helyére lépni? Nem okozott nehézséget népdalokat énekelni, és fõleg ekkora tömeg elõtt?
N. J.: – Szilvi gyönyörûen énekel, és nehéz ezt átvenni. Amennyire tõlem telik, annyira megcsinálom, elénekelem. Aztán a közönség dönti el, hogy mennyire tetszik a dolog.
P. Zs.: – Jucinak nem kell helyettesítenie Szilvit, õ hozza magát. Nekünk ez egy ajándék, egy lehetõség. Jucinak önmagát kell, hogy megcsinálja nálunk. Juci Juci, Szilvi pedig egy lejárt korszak.
TÛ: – Most egy koncertturné elsõ állomásán vagytok itt Szegeden. Mi lesz ennek a turnénak a csúcspontja?
P.  Zs.: – A zárás szilveszter éjszakáján lesz a Petõfi-csarnokban. Itt pontban éjfélkor kezdõdik a buli.
TÛ: – Nem tudom, milyen szilvesztereitek voltak eddig, ez azonban elég emlékezetesnek ígérkezik.
P.  Zs.: – Reméljük, igen. Bár én egyébként nem vagyok egy nagy szilveszterezõ. Nyugodtan, otthon szoktam eltölteni a szilvesztert.
Q.  J.: – De most majd kirúgunk a hámból!

MARA