Belevágni mindenbe

   Anima Sound System - Prieger Zsolt

A szombathelyi sufnidub-próbálkozásból Tilos Rádió-kedvenccé, majd underground sztárrá emelkedett Anima Sound System dolgainak alakulását hónapról hónapra nyomon követhették a Wanted hírrovatának elvetemült olvasói. Tavaly énekesnõcsere, aztán rakás remix, épp megjelenõ filmzene (Salamon András Közel a szerelemhez címû filmszemlés alkotásához), új kiadó (a Széll László-féle német UCMG), dj-csere ( Cadik le, Mango be), dobosbeiktatás (Angler Ákos), új maxi, albumterv a Szigetre, teltházas koncertek országszerte - a helyzet megérett egy terjedelmesebb anyagra, mondjuk interjúra. A nehézségek itten kezdõdnek, ugyanis az Anima vezérét, a koncerteken csak a keverõpult mögött berhelõ Prieger Zsoltot nem egyszerû elõhalászni. Nem elsõsorban a normális méretû országokban tõszomszédságnak minõsülõ, minálunk viszont áthidalhatatlan távolságnak tûnõ Budapest-Szombathely distancia miatt, hanem mert Prieger, az ezerkezõ démon olyan elfoglalt, mint a jugoszláv légvédelem: nemrég otthagyta biztos állását a jó nevû megyei napilapnál és elvállalta a szombathelyi önkormányzati hetilap (Savaria Fórum) fõszerkesztését, ambíciózus átalakítási terveit alig kezdte még el, miközben elindította az Internetto internetes magazin nyugat-magyarországi mutációját, aminek örömére egy fesztivált is szervezett. És az Anima is koncertezik, lemezeken agyal satöbbi. Kilóg a bele tehát. Hosszas egyezkedés után sikerült összeütni egy dedikálás elõtti szombat kora délutánt a Fidesz-kongresszus nyomasztó árnyékában, a Bazilika mellett; aznap estére éppen két Anima fellépés jutott, mindkettõ jótékonysági jellegû, mindegy, ilyen körülmények, sor kerülhetett tehát a hóhér akasztására, újságíró az újságírónak nem vájja ki.   

Prieger hozott egy vadiúj krémszínû maxit is: a Mariguana Cha-Cha-Cha. Több hónapos késéssel, de végre megjelent.   
Az elsõ, bátortalan kérdés arra vonatkozik, hogy vajon lehetséges-e elmélyült, nagyívû kompozíciók létrehozása ilyen tempó - azaz újság, internet, szervezés, család, egyebek - mellett. Mert mégis az van benne az ember hülye fejibe', hogy zenét nyugiban lehet csinálni, jól elszállva, szarva a világba bele.   
Nem. Nekem abszolút összejön a többi mellett is. Huszonnégy órás ember vagyok, mindent csinálok, beosztom az energiáimat. Pörgetem a dolgokat. Nem igazán izgatnak, hogyan lesznek készek... belevágni mindenbe, az a lényeg. Az úton már azt beszéltük Gergõvel, hogy mi lesz az augusztusi lemez után. Akarunk egy oldskool hiphopalapokon teljesen szétütött dub-reggae-s projektet. Most ígéretet kaptunk a kiadótól, hogy otthon tudunk majd dolgozni, hogy még ebbe a kis nyomorult szombathelyi stúdióba se kell majd bemenni, kapunk mindenféle mûszereket tõlük, már jött is egy analóg-digitális kütyü, meg egy midifile-lejátszó.   
Mangóval lesz a projekt? Már azért, mert õ szakember az oldskool hiphopban.   
Ja, szeretném a Mangót is bevonni ebbe, de nincsen még semmi konkrétum. Hát nem tudom, kell-e errõl beszélni, nem szeretném a Palikát (mármint dj. Cadikot - a szerk.) megsérteni...   
A tagcseréket nem tudjuk megkerülni. Mégis gáz lenne, ha olyanokat írnánk, hogy mind emberileg, mind szakmailag maximálisan satöbbi, csak tovább kellett satöbbi. Kiderült abból, amiket mondtál a zenekar körüli történésekrõl, hogy végülis te szorgalmaztad elõbb az énekesnõ-, aztán a dj-cserét is...   
Ja. Cadik profi dj, de nem volt igazán alkotó ember, Mangóban jobban hiszek.   
Pedig Cadik éppen befutott, igazi underground sztár és a neve összeforrt az Animáéval...   
Éppen errõl van szó, profi dj, imádom a partijait, de zeneileg nem tett hozzá a produkcióhoz, mármint alkotásban. A neve összeforrt, persze, de ha emiatt tartanám meg, akkor az valami marketingszempont lenne, az engem nem érdekel. Volt itt énekesnõváltás is, akkor is sírtak-rítak sokan, hogy a Szilvi (Bognár Szilvia - az Anima eredeti énekesnõje), és milyen hang. A Szilvi tök jó népdalénekes volt, de nem az az ember, akire szükség van most a zenekarban.   
Én bírtam az énekesnõcserét. A régi hang nekem maníros volt valahogy,  olyan Deep Forest-utóíze volt...   
Nem tudott igazán belehelyezkedni abba a kontextusba, amirõl az Anima szól, nem érdekelte ez a része. Fölénekelte a maga népdalait, máshoz nem szólt hozzá. Ez meg egy kísérletezõ zenekar. Arról van szó, hogy kimegyünk a Gergõhöz, házikó, van egy kis helyünk, és elkezdünk valamit csinálni. Mindegy, ha a dub-reggae-s projektrõl beszélek, vagy akár a Lukács hangjából csinálunk valamit (Lukács László, Tankcsapda). Érdekel bennünket, megcsináljuk.   
A Lukács-remix a következõ maxin lesz? Vagy az albumon?   
Úgy tervezzük, hogy az albumon. Ilyen összegzõ lemez lesz. Konceptalbum. Megvan már a vonala. Nagy kulimász lesz, az biztos. Amikor elindultunk, fontos vezérlõ elv volt, hogy mindenbe belekapni. És a kezdeti botladozás, hogy ebbe is belekapunk meg abba is, késõbb bélyeggé válhatott.   
Bármibe belekaphatunk, és ez kurva jó dolog. Lehet mászkálni össze-vissza a zenében.   
Mégis jól elkülöníthetõ zenei korszakokra lehet bontani az Anima pályafutását. Az elsõ anyagok ilyen egyszerûbb hangzású és ritmikájú etnús dubok voltak, aztán elindult egy keményedés, bejött a jungle és a drum & bass, aztán poposabb dolgok, sokkal fejlettebb hangzásokkal, és bejátszott az easy listening, a '68  a legkézenfekvõbb példa, és a legutóbbi filmzeneanyagotok, ami még nem jelent meg, intellektuálisabb, komolyabb kompozíciókat tartalmaz, Bartók-vonal és Aphex Twin.   
Az új lemezen lesz ez a filmzenevonal is, de más is. Abszolút nem ciki az nálunk, hogy kurva sokféle zenét hallgatunk. Sõt, tök fontos. Nem is tudom elképzelni, hgoy valaki rááll egyféle zenére.   
Én is váltom éppen a Slayert Natacha Atlasszal, a Motörheadet Skatalitesszal.   
Na látod, ezt nem csípem abban a bizonyosban, amit úgy hívnak, hogy underground. A sznobizmust. Amirõl most beszélünk, az kibaszott ciki lehet egy csomó embernek: metál?!? Atyaúristen!   
Ha már metál meg Slayer: a dobos hogy vált be?   
Az Ákos három koncertet ütött eddig. Korábban az utolsó Sziámi-fölállásban játszott, de ez nem érdekes, profi dobos, rá fog pörögni erre a dologra, úgy érzem és remélem. Régen dobossal kezdtünk, technikai korlátokkal, lassabb dolgokkal, és a dobos eltûnése egybeesett azzal, hogy váltottunk zeneileg, bejöttek a komolyabb technikák, a megfirkált ritmusok, de mindig is éreztem, hogy a dobos nagyon jó dolog. Jobban is élvezem a koncerteket dobossal.   
Talán még egy MC hiányzik...   
Lesz is, kérlek szépen, a következõ lemezen. Kétféle MC lesz. Az az igazság, hogy ebben vagy nagyon profit csinálsz, ha már magyar vagy, vagy ne csináld! Eddig az utóbbit gondoltam. Ami ma Magyarországon rappelés vagy MC-zés szintjén megy, az nagyon ciki, kivéve az IMMC-t. A terveink azok, hogy két szélsõség lesz: egy roam MC és Jamie White, a Bassface Sascha MC-je. Lesz például egy ilyen szám: régebbi dal, de felturbózva, meghívjuk a Lajkó Félixet vendégnek, a Jamie White meg rádumál. Tehát megpróbáljuk azt a dolgot amit itt közhellyé gyaláztak, hogy multikulti, már ciki lassan kimondani is, megpróbáljuk megemelni egy kicsit, egy másik dimenzióba áthelyezni. Tulajdonképpen ugyanarról van szó, mint a Shalom albumon, csak teljesen más feltételek között. Bár... nem is változtak annyit a feltételek.   
Az új tagok valamelyikével, Mangóval, az új dobossal vagy Judittal, az új énekesnõvel bõvül az Anima belsõ szerzõi hármasa, vagy továbbra is Szabolcs öcséddel és Németh Gergellyel csináljátok a zenét, és a többiek inkább besegítenek?   
Továbbra is hárman dolgozunk a dalokon. Próbálunk tenni azért, hogy ne szoruljunk bele a mi kis hármasunkba, azért is van, hogy Lajkótól a Jamei White-ig, vagy a Transglobaltól a Lukács Laciig lesznek vendégek az õj lemezen, hogy erõszakkal nyitott legyen a dolog, hogy olyan játék legyen, amibe bármikor bárki beléphet. Szeretném, ha a Mango részt venne a munkában, de nem akarok a kardomba dõlni akkor, ha valaki úgy gondolja, hogy nem akar annyira odafigyelni és annyira csinálni. Ha hozzáadja, hozzáadja, ah nem, nem. Nem ezen múlik az Anima sorsa. Úgy gondolom, hogz ezt nagyon-nagyon hosszan lehet csinálni. Mert ebbe bele van kódolva a változás lehetõsége. Én nagyon sokáig szeretném csinálni.  
Az utóbbi fél évben havonta küldözgettél valami hírt újabb remixekrõl. Itt van most elõttem a maxi, a Mariguana, negyvenöt perc, hét remixszel, Terry Lee Brown Jr., tizenöt éves szombathelyi junglisták, From zenekar, minden. Hogyan áll ez a remixkultúra vagy micsoda? Mintha csöppet skalpgyüjtés jellege volna, nem?  
Igen. Teljesen. Ha azt mondjuk pop vagy techno vagy metál vagy remixkultúra, mindegyiknek van egy csomó pozitív hozadéka, de van negatív is. A remixbõl például baromi nagy divat lett. Megrendeli, kifizeti, név rajta a lemezen, kész, és eltûnt az az újraértelmezõs, átdefiniálós, baráti együttmûködés, ami igazán jellemzõ volt az egészre. Én nagy remixõrült vagyok, de én is érzem azt a tendenciát, hogy egyre inkább panelek készülnek. Legnagyobb kedvencem, a mindenem, az istenem, a Kruger & Dorfmeister csinált most Madonna új maxijára egy olyan remixet, ami totál közhelygyûjtemény. A legnagyobb ászok is lecsúsznak ebbe a gányba. Kurva fontos lenne, hogy a remix megmaradjon ilyen gesztusnak. Mi most az IMMC-t fogjuk remixelni, vagy megremixeljük a hardcore-os haverjainkat vagy a Tankcsapdát, vagy mittudomén, akik nekem szimpatikusak, és hogyha felhív engem XY magyar önjelölt sztár, hogy csináljunk remixet, hát nem fogunk csinálni.  
(Neveket nem mond, de a szakmában közismert tény, hogy Ákos és az Animal Cannibals a két visszautasított)  
Nektek is elég nagy már a skalpgyüjteményetek: Transglobal, Bassface, Terry Lee Brown...  
Nem túlzom el ennek a jelentõségét. Igaz, hogy Terry Lee Brown Jr. vagy Bassface Sascha világsztárok, de az UCMG (az Anima új kiadója) kebelén belül vannak, a Transglobal Undergroundnak viszont semmi köze az UCMG-hez, mégis van együttmûködés, ezekre büszkék vagyunk, de sokkal nagyobb kihívásnak éreznénk azt, ha mi remixelhetnénk õket vagy másokat. Ahhoz baromi nagy kedvünk lenne. De várni kell még. Azt mondom, pörgetni kell a dolgokat, de nem kell semmi sem elkapkodni.  
Az utóbbi idõben érezni valami önkorlátozást vagy visszafogást. Mintha az Anima tudatosan próbálná távol tartani magát a mainstreamtõl. Most éppen visszamondtál egy RTL-es tévészereplést, hogy a mi kis szaros párezer példányunkban interjúzz. Láthatóan utaznának rátok jól kondícionált popipari cégek, szervezõk, multik...  
Rengeteg fellépést mondunk vissza és nem szerénytelenségbõl vagy pénz miatt, hanem egyszerûen úgy gondolom, hogy nem kell folyamatosan fröcskölni a dolgot. Jó, ma éppen két helyen játszunk, de mind a kettõ szimpatikus dolog, egy emberi jogi buli és a Fonóban egy népdalgyûjtést támogató buli, ezeken ott kell lenni. Ahogy ott kellett lenni a drogtörvény elleni demonstráción...  
Na, hát ez sem az a mainstreames de még csak nem is underground tánczenés megoldás. A technokultúra magasról szarik az ilyen politikus ügyekbe.  
Én viszont úgy gondolom, hogy vissza kell hozni a zenébe ezt az attitûdöt is. Lee Perrytõl a Clash-ig bent van ez a politikai, társadalmi jobbító gesztus, és ez nekem fontos. Önzõnek és befelé fordulónak tartom a technoszcénát.  
Esküszöm, hogy punk-tripben vagy! Kéziratban olvastam azt az interjút, ami a Freee magazinban fog megjelenni kábé a mi cikkünkkel egy idõben, és ottan úgy osztod ki a teljes magyar popszakmát, a technót, az undergroundot, mindent, hogy csak úgy füstöl.  
Nem vagyok én agresszív vagy vad vagy ilyesmi, sõt. Csak elmondom a véleményemet. Amit gondolok. Amit te is gondolsz, baszki!  
Pedig ez a punkos alapállás valahogy kiment a divatból. Komoly fejek szokták fejtegetni, hogy az underground megszûnt. Mint gesztus, mint attitûd, mint szubkultúra. Mindenki csak sikeresebb szeretne lenni és gazdagabb, a nonkonformizmus nem létezik többé. Madonna és Aphex Twin például lassan egy szintre kerül, pedig hat-hét éve nem teljesen hülye ember nem említette volna mûvészek közt Madonnát. Menyhárt Jenõ-sen alakulnak a dolgok: nekem minden egyformán popzene...  
Engem nem érdekel, hogy overground vagy underground, hanem csak a minõség. Az én meggyõzõdésem nem túl divatos alapállás, én ezzel nem is kompromittálom a zenekar többi tagját, mert ez az én meggyõzõdésem, a többiek sokkal nyugisabbak. Mondjuk ez a message jellegû izé ez persze az én akaratomon múlik. Ott van ciki, ha a zene csúszik ilyen messianisztikus buziságba, kimerül ilyen odamondogatásban. Ha megkérdeznek valamirõl, elmondom a véleményemet, kész.  
Nem akarlak provokálni, de a legutóbbi Wantedban Garam Péter elejtett egy mondatot...  
Igen. Ahogy én értelmeztem, félve mondta ki, hogy neki hiányzik az igazi spiritusz, a karizma az Animából. Hát nem tudom. Öt éve csináljuk, és ugyanaz a motivációnk. Csinálunk egy számot, aztán felszállunk a buszra, hazamegyünk, és tök jó érzés, kész. Ennyi. Ma is meglepõdöm rajta, hogy sokan hallgatják ezt a dolgot, hogy szeretik.  
Ugorjunk vissza a remixdologhoz. Érdekelne, hogy meddig lehet ebben a dologban elmenni. Hogy kezelésbe vehetõk-e bonyolultabb kompozíciók, mondjuk komolyzenei mûvek is? Például lehetne-e remixelni Bartókot?  
Hogyne. Most jelent meg Steve Reich-nek (a minimalista, repeptitív zene egyik óriása) egy remixlemeze, ami fantasztikus. Junglistáktól a Coldcutig remixelik az öreget. Persze, hogyne lehetne. Hogyha Kallós Zoltánt lehet remixelni, ahogy tesszük ezt a következõ lemezünkön, úgy meg lehetne csinálni egy Bartók-remixlemezt is, csak talán utóérzése lenne a Steve Reich-nek... Szívesen belevágnánk. A Fonósokkal egyébként már beszéltünk hogy remixelnénk dolgokat, népzenét.  
Nemrég az interneten, az Internettóban hirdettetek remixversenyt. MP3-ban közzétettétek a '68 megfelelõ hangmintáit és jött harminckét megfejtés, a gyõztes, Gorkij rajta van a Mariguána maxin. Föltettétek a nyers filmzeneanyagotokat is, bárki ingyen letöltheti. Újabb politikus kiállás, most az MP3 internetes zeneterjesztési formátuma mellett, amely ellen tûzzel-vassal harcolnak az óriáskiadók.  
Nagyon fontos az MP3. A maga természetességével forradalmi változást hozhat. A zenéhez, az üzenethez korrekten hozzáálló mûvészek igenis kiállnak emellett, David Bowie-tól Chuck D.-ig. Igenis le kell törni a multik szarvát, terjeszteni kell a dalokat, el kell juttatni az emberekhez. Ennek üzletpolitikai oldala bonyolult, tudom, de ezt nem nekem kell megoldani, én azt szeretném, ha fönn lennének a dolgaim, és bárki belehallgathasson.  
Pont azok kaptak rá a dologra, akik kívül esnek a multik hatókörén, akikkel multik nem foglalkoznak. Az Internettóban például a Fonó nyomja a népzenéket elképesztõ mennyiségben, meg a Bahia az alternatívot. Az egész MP3 ügy arra hívhatja föl a figyelmet, hogy a zene mégsem szimpla árucikk, nem piaci termék, a zene mindenkié, hogy egy elfelejtett közhelyet citáljak, szóval, hogy fontosabb eljuttatni a kultúrát az emberekhez, mint jól megfizettetni és korlátozni. A multik az utóbbiban érdekeltek.  
A szabadságról szól az egész. Ezért is voltam zavarban, amikor azt kérdezted, hogy remix meg pénz meg underground, mert félve is mondja ki az ember, mert irtózatos közhely, de hát errõl van szó: hogy csinálsz egy jó dolgot, és az jó neked meg jó a másiknak. Igazából ez a lényege. Létjogosultága van másnak is, Kozsónak is, meg a Barbie babáknak is, akinek az kell, vegye. De aki olyan dolgot csinál, amit el szeretne juttatni az emberekhez, annak igenis legyen meg a lehetõsége arra, hogy szabad csatornákon terjessze. Már kérdés, hogy ez akár a zenészek egzisztenciális érdekei ellen szól, de ha ez az ára, hát legyen.