Tovább lépni mindig

   Anima Sound System   

Jó pár bécsi reggae-dub bulit végigtáncoltam már a Prieger Zsoltival. Elég furcsa õt az elsõ sorban látni, hiszen együttese koncertjein a háttér keverõ-pulpitusáról irányít. Számomra az Anima tavaly áprilisban hozta össze az elenyészõ számú hazai tánczenekarnak kijutó csudát, mikor is a sógoréknál megszokott, teljes zenei élményt nyújtották. Egy kerek esztendõ lepergett immár, elsõszámú underground dance gárdánk tagcserékkel és friss zenékkel töltõdött fel. Az Anima szellemi vezetõjét és hangmágusát ismét egy nagyszabású Pecsa koncert elõtt faggattuk megújulásukról.   

Az Anima tagsága nem egy standard valami, nagy nálunk a jövés-menés. Jelenleg éppen új a DJ-nk és van dobosunk is. A lemezjátszóknál most Mango áll, õ egyszerûen kompatibilisebb az együttessel. Amolyan alkotó típus, a koncerteken kreatív módon képes hozzájárulni a mûsorhoz. Mango amellett, hogy kiváló DJ, képes zenei struktúrákban és hangszerelésben gondolkodni. Hip hop-mentalitása ugyan eltér a miénktõl, de remélem, ez is bizonyítja, hogy az Anima deklarált sokszínûsége nem az üres szájtépés szintjén mozog. Egyenlõre koncertember, késõbb szeretném bevonni a munkába is.  
Hogy jött képbe a dobos személye?  
Eleinte hirtelen, kósza ötletnek tûnt, bár régen felléptünk már dobossal és kongással. Szóval valahol mindig is élõ dobot akartam, maximálisan imádom. Egy régi szombathelyi barátunk, Angler Ákos személyében akadtunk az "ütembiztosra", a Volt Fesztiválon együtt debütáltak Mangoval.  
Lassan egy év távlatából kérdezhetem, bevált-e Németh Judit az énekesnõ posztján?  
Maximálisan. Szilvi világa a hermetikusan elzárt népzene volt, és a turnézással együtt járó megpróbáltatásokat sem díjazta. Hosszú távon kibírhatatlan a zenekarosdi, ha nem válsz a csapat organikus részévé. Élõ erõ sugárzása nélkül megette a fene az egészet, még akkor is, ha zseniális a hangod. Mostani énekesnõnk ellenben a mi zenénkben is pörög, élvezi a közeget. Elég csak rápillantani a színpadon és rögtön látható, mekkora örömét leli benne.  
Mennyiben beszélhetünk zenei újjászületésrõl?  
Folyamatosan változunk, ez így van rendjén. Sok régi számot felturbóztunk és számos teljesen új ötlettel is elõállunk. Fantasztikus inspirációt jelentett például, hogy a korábban számítógép elõtt görnyedve kiszenvedett dobprogramjaink élettel teltek meg.  
Tudtommal hamarosan lemezen is elérhetõk lesznek az új zenéitek. A közelmúltban befejeztétek egy filmzene-album munkálatait...  
Tavaly õsszel kaptuk a felkérést egy magyar mozifilm zenéjének az elkészítésére. Baromira örültünk, mivel hasonló szituban még nem volt részünk, vonzó kalandnak találtuk.  
Kicsit sem tartottatok a filmzene mûfajától?  
Egyáltalán nem. Egyrészt filmõrültek vagyunk, másfelõl az Anima csomó filmzene-jellegû hatással él zenéjében. Megkapott a forgatókönyv is, amely egy VIII. kerületi multikulti sztori egy kínai lány és egy rendõr szerelmérõl, a toleranciáról, a szerelem vállalhatóságáról.  
Milyen címen vetítik majd a mozik?  
Közel a szerelemhez, Salamon András rendezésében. A Filmszemlén bemutatták, és elnyerte a legjobb forgatókönyt díját.  
Hány szám lesz a lemezen?  
Egy tucat, bár meg kell vallanom, legalább harmincat felvettünk. Rengeteget dolgoztunk, paralel írtuk a filmzenét és a különbözõ témák verzióit. Elsõsorban ezek a "remixek" kerültek rá a lemezre, továbbá egy Anorganik és egy Yonderboi remix. Fiatalok és nagyon tehetségesek. A mostani esetben azért ez a fiatalság eléggé viszonylagos, hiszen Anorganik rakta össze a Tommyboy neve alatt futó, nagysikerû '68 remixet.  
Tényleg a legsikeredettebb itthoni garázs átdolgozás. Mikor jön ki a filmzene albumotok?  
Pár héten belül. Nem várok tõle különösebben semmit, kicsúszott belõlünk, jó volt, szép volt, de már a soron következõ feladatra koncentrálunk. Egyébként így gondolkozom az egész Anima-ügyrõl: mindig tovább kell lépjünk a kihívások elé, soha nem torpanhatunk meg. A magyar popzenére, de a techno mûfajra is általánosan jellemzõ, hogy még az ígéretesebb kezdések is idejekorán elülnek, a bandák kifáradnak, és színtiszta közhelyekkel traktálnak. Az Animát nem viselném megvénültnek látni. Veszítsünk inkább támogatókat, de pörögjünk, váltsunk, érvényesüljön az akaratunk.  
Kiadóváltásotok is a fentieknek tudható be?  
Ennek el kellett következnie. Bízom benne, hogy a Széll László vezette UCMG képes biztosítani számunkra azt az intellektuális és anyagi hátteret, ami a zenénk népszerûsítéséhez szükséges.  
Nekem néha úgy tûnik, a te fordulatszámoddal sosem fogod megtalálni a megfelelõ producert.  
Megfordult már a fejemben. De hiába is lennének ilyen ambícióim, egzisztenciámat nem a zenélésben szándékozom megalapozni. Sõt, ellenkezõleg, pontosan a függetlenség vágya hajt. Szakmám és szeretõ családom van, gyermekem, szóval otthonomban a konzervatív átlagemberek életét élem. Még véletlenül sem szeretnék az utóbbi két évben megjárt csapdákba ismét belecsúszni. A Private Moon Productions-szel már megégettük a kezünket, amikor a hangmintákat az engedélyünk nélkül használták fel. Baráti kapcsolatnak induló kontakt fordult egy számomra nagyon ellenszenves, lenyúlós mentalitásba.  
Összevesztél Pierrot-val?  
Nem hiszem, hogy bármin is veszekednünk kéne. Egyszerûen csak konstatáltam, hogy külön világban élünk. Õ alkalmazott mûvészként, bér-muzsikusként gyártja a zenét, a tehetséget áruba bocsátja. Az Animának viszont ehhez a magatartáshoz nem túl sok köze van. Belementem a multi cégekkel lezajlott tárgyalásokba is, hiszen ha ezek az óriások felkarolnak egy kis labelt, vagy egy elõadót, és biztosítják számára a szabad alkotás feltételeit, az jó is tud lenni. Mégis nagyon gyakran csupán az igéretek szintjén maradnak, mint például esetünkben. A külföldi minta lemásolására tett kísérletek mindig is ránehezedtek a hazai könnyûzenei kultúrára. De amikor közölték, hogy mi lehetnénk mondjuk a magyar Deep Forest, komolyan nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Az illetékesek nem képesek felfogni, hogy itthon csak akkor tud elindulni valami, ha a zenészek a saját kezükbe veszik az irányítást. Az új kiadónknál semmiféle döntés sem születhet nélkülünk, mihelyt egy kiadó nyomást próbál gyakorolni, kilépünk kötelékébõl. Nehéz, szorító erõ csavarodik a mi kis zenei kultúránkra. Ennél már csak egyetlen veszélyesebb tendenciát látok a magyar tánczenében, hiszen a színtér vámszedõi lettek a kis kiadók, és a magukat undergroundnak kikiáltó vezetõik is, valamint a mögöttük álló üzletemberek. Mondom, õk üzletemberek és nem producerek vagy DJ-k, nyugodtan utazhatnának építõanyagban vagy teszem azt kilós ruhában.  
Meglehetõsen keméy a véleményed a honi helyzetrõl.  
Hálás vagyok a sorsnak, hogy kimaradtunk belõle, és nagyon elégedett vagyok a szombathelyi élettérrel. Rengetegen féltenek minket a vidéki környezettõl: "Nem tudtok így alkotni, ehhez Pesten kell lenni. " A francokat, dolgozni mindenhol lehet. Éppenséggel egy kis fészerben "alkotunk", abszolút ideális hely. A függetlenségr törekvés annyira munkál bennem, hogy legújabb mániám szerint a fizetett stúdiózást elhagyva, egy otthoni, saját mûhelyben vennénk fel a számokat. A helyi stúdió reggel tíztõl hatig fogad, mi viszont, ha kedvünk tartja, Gergõvel hajnali négytõl nyolcig szeretnénk dolgozni. Valószínû a költõk többsége sem reggel tíztõl délig írja verseit, mindenesetre én gátnak érzem az idõbeli megszorítást. Saját stúdiónk felépültével kiélhetnénk például közös zenei álmainkat Gergõvel és Szabolccsal. Régóta tervezünk egy keményebb, kísérletibb, breakbeathez közel álló projektet, egy-két ötletet már ki is munkáltunk. Némi stúdiómunka után kihozunk egy maxit, de ettõl radikálisan eltérõ dolgokon is járatom az agyam. Szó van egy dub-reggae projektrõl is.  
Mit várhatunk a már beharangozott, hamarosan megjelenõ Anima-maxitól?  
Poénnak indult az egész, az Ákos Stefi számot koncerteken kezdtük játszani. Végül annyira bejött, hogy most kiadjuk maxin, spt csináltunk hozzá egy kicsit vicces, pszichedelikus klipet, amelyben gengszterek és zenészek vagyunk egyszerre. A maxin szerepel egy igazi félisten is, Terry Lee Brown Jr., õ barátságból house-osította a számunkat. A Csillagtalan Anorganik verziója is nagyon rendben van, ugyanennek a nótának a remixét készítették el 15-16 éves, szombathelyi junglisták, Miarque & Spherule néven. Igenis jöjjenek a fiatalok, ne csak a piacra terpeszkedõ vének érvényesüljenek. Az utánpótlást mindenkinek fel kellene vállalni, mégha ez látszólag, hangsúlyozom: látszólag, az érdekei ellen szól.  
Miért csak látszólag?  
Mert nagyon sokan úgy vélik, hogy a fiatal generáció nyomulása - DJ-kre és zenekarokra egyaránt értem -, veszélyezteti a pozícióikat. Ez színtiszta önzés.  
Azért a "menõ" DJ-knek nehezen bizonyítanád be az ellenkezõjét. Mindenhol a könyöklés megy.  
Jó, ha DJ-zés jelenti az egyedüli megélhetési forrásukat, természetesen kialakulhat egzisztenciális ellentét. De ez engem hidegen hagy. Mindenkinek, aki már elért valamit ezen a területen, kutya kötelessége lehetõséget biztosítani az utána jövõknek. Sajnos az egész magyar zenei élet, az underground 99%-át is ideszámítva ( leszámítva a Tilos Rádió és az I&I körét ) a lenyúlásról, a becsapásról, a simliskedésrõl, a megbízhatatlanságról szól. Ez tény, de igenis kívül lehet maradni, akárcsak a filmesnek, a festõnek, vagy éppen az újságírónak, mondhatnék bármilyen foglalkozást. Ha nincs benned ilyen ambíció, akkor értelmetlenül ténykedsz.  
Mi bántja a füled a hazai zenékben?  
Lesúlytó a véleményem az itthoni helyzetrõl. Példának okáért magyarázd meg, hogy a hip hop miért nem tudott hozzánk beszüremkedni. Tisztelet persze a kivételnek: MAngo, IMMC, Vályi Gabi felvilágosító tevékenysége. Miért nem tudott beszüremkedni? Nos, talán mert rap néven mocskot tömnek a fülünkbe. Érthetetlen számomra, hogy értelmes emberek miképp gondolhatják, hogy mondjuk a magyar gengszter-rap-király és egykori heavy metalos csapata hip hop-ot csinál. Miért nem lehet kimondani, hogy értéktelen? S ga már a fiatalokról volt szó, kifejezetten káros is, legalább annyira, mint a Dáridó. Bármennyire fasza gyerekeknek is hiszik magukat, egy szinten vannak Lagzi Lajcsival.  
Térjünk vissza a maxihoz.  
Tényleg evezzünk egy kicsit vidámabb vizekre. Megtaláltuk a Mariguana Németországban élõ dalszerzõjét. Rene Dubiansky szeretettel üdvözölt bennünket és nagy jókedvvel adta beleegyezését a remixhez. A lipcsei úriember az 50-es évek elején az egykori NDK-ban írta a nótát, a magyar verzió a véletlennek köszönhetõ. Egy Szombathy István nevû honfitársunk teljesen más ügyben utazott ki a Lipcsei Nemzetközi Vásárra, ott hallotta meg a dalt. Összefutott a szerzõvel, és lezsugázták, hogy itthon lefordítja. A sláger különben kiterjedt az egész keleti blokkra: román, cseh és lengyel változata is létezett.  
Nálunk is szerepelt a marihuana a címben?  
Mariguana. Persze.  
Na igen, így teljesen más. De mégis, nem tartasz tõle, hogy "kábítószeres" bandának bélyegeznek?  
Az Anima a drogkérdést mindig is szigorúan emberi jogi alapon vizsgálta, ahogy a kirekesztést, a rasszizmust, a homofóbiát, a szerzõi jog korlátozását vagy a sampling felhasználás kérdését. A drog-témában Magyarországon õgyszintén kábítás és megtévesztés folyik. Világosan ki kell mondani: a drogok egészségügyi szempontból károsak, de ez nem a kriminalisztika asztalára tartozik, nem rendõrségi, hanem mentális ls oktatási ügy. Súlyos probléma, és ezt, mint szeretõ apa nagyon komolyan gondolom.  
Valószínûleg te is rendõrért kiáltanál, ha gyerekedbe az iskola elõtt tömködnék a bélyeget.  
A dealer és a fogyasztó két külön dolog. Nálunk nem a dealert szokás büntetni, inkább a gimnazistát csukjuk le. Ez szégyen. Tiltakozom ellene demonstráción, lemezen, interjúban.  
Ne ragozzuk túl, de ritkán vetõdik fel a kérdésem. Ugye mindenki nem ültethet, házi laborral még kevesen bírnak. Szóval, hogy lehet fogyasztó elosztó nélkül?  
Ha esetleg nem lenne egyértelmû, akkor hangsúlyoznám: az Anima kizárólag a lágy drogokról beszél. Nagyon sajnálom a rászorulókat, a tolerancia nevében tudom csak védeni õket, de soha, egyetlen szóval sem támogatnék kemény droggal kapcsolatos ügyeket. De ez az egészségügy dolga, nem a rendõrségé.  
Beszéljünk még a maxiról!  
Az Indexen hirdettünk meg egy remix-versenyt, és szép számmal érkeztek pályázatok. A 32 nevezés elsõ helyezettjének '68 mixét tesszük rá a lemezre. A From-> együttes szerepel még egy változattal, aztán ráadásként az eredeti Ákos Stefi dal. Ez összesen 8 szám, jó hosszú lesz tehát.  
Jelenlegi remix tervek?  
Öröm, hogy egy új, egyenlõre publikálatlan számunkból átdolgozást készített a Transglobal Underground. Ez egy nagyon szép, új dal, amelyben Kallós Zoltán a híres népdalgyûjtõ hangját használtuk fel a Fonó Records jóvoltából. A Transgloballal a Szigeten történt fellépéseink során találtunk egymásra. A legfantasztikusabb, hogy pénz helyett Anima-remixet kérnek majd a következõ maxijukra, ami számunkra óriási kihívást és kalandot jelentene. Én még hiszek abban, hogy a remix mûfaj a kapcsolattartásról szól, mások gondolatainak magunkévá tételérõl, azok újraértelmezésérõl.  
Hogy áll a régóta beígért Jon Carter változat?  
Tavaly áprilisban játszottunk együtt a Pecsában, ott bulizott a közönség soraiban, és annyira megtetszett neki a Hajnalvolt címû számunk, hogy elkérte a basszusát. A kiküldés óta többször is deklarálta, meg visszafaxolta, hogy minden OK, csinálja, de mixet még nem kaptunk. Állítólag állandóan be van havazva, hol Fatboy Slimmel nyomul Angliában, hol a Prodigy turné DJ-je, hol a szólólemezén dolgozik. Megcsinálja, megígérte, én meg nem sürgetem.  
Egy év nagy idõ...  
Valóban, de azért bízom benne, hogy elkészül, hiszen õ ajánlotta fel, nem mi lobbiztuk ki. Remélem, a következõ, augusztusban megjelenõ albumunkra oda kerülhet a Transglobal-mix mellé. Terveink szerint a Lajkó Félixet is felkérnénk egy szám erejéig színesíteni a palettát.  
Hány számmal készültetek már el?  
A lemez gerincévél, úgy nyolc dallal vagyunk meg pillanatnyilag, párat már szilveszterkor bemutattunk, de én még több, mint tizet szeretnék. Úgynevezett koncept album lesz.  
Dupla?  
Nem, feleslegesen nem akarjuk a pénztárcákat terhelni. Szabolccsal és Gergõvel már összeállítottunk egy listát, van egy furcsa virtuális lemez a fejünkben. Az anyag minden eddiginél mixtúrább lesz, táncolhatóbb, ugyanakkor kísérletibb is. Abszolút nem akarjuk a bevált utat járni, miszerint összejött egy partira járó, masszív és fogékony Anima-közönség, tehát meghatározott lemezvásárló réteggel rendelkezünk, és ezek után már csak õket érdemes kiszolgálni. Soha. Nem és nem. Az új lemez egyébként még véletlenül sem a sznobok elképzelései szerint alakul. Az Animának nincs elõre kijelölt pályája. A Gergõvel például pár hete csináltunk egy Tankcsapda-értelmezést, egy verziót, terveim szerint rárakjuk az albumra. Persze, nem olyan, mint az eredeti, de hát mégiscsak a Lukács énekel. Totál mást mûvelnek, de mégis sokkal jobban szeretem, mint néhány techno-mûmájert.  
Finoman emlékeztetnélek, melyik újságnak is készül az interjú. Az elõbbi mondatodat olyan mínusz 1000 körülire saccolom.  
Akár ciki a Freee-ben, akár nem, haverok vagyunk a Tankcsapdával. Akkor sem változtatok az irányultságomon, ha ezzel redukálom a közönségünket. Szeretném hinni, hogy az Anima körül nem rajongók vannak, hanem gondolkodó emberek, barátok, értelmes, érzékeny arcok, akik el tudják helyezni a dolgokat a maguk helyén, és nem szükséges nyalni a seggüket.  
Volt más remix-felkérésetek az utóbbi idõben?  
Több is. Fontos, hogy felsoroljam?  
Szerintem maradt még golyó a tárban. Most meg már úgyis mindegy, a szakma nagyjából-egészében ki lett végezve.  
Az Ákos Ikonját kerek-perec elutasítottuk, az Animal Cannibals-ék szimpatikus arcok, de mégsem. Aztán volt még persze több más is...  
Hol voltatok, merre tartotok a koncertekkel?  
Egy fesztiválturné elején vagyunk, ami a Szigeten fejezõdik be, az augusztusi lemezbemutató koncerttel. Klubturnéra csak õsszel indulunk, bár rengeteg a meghívásunk. Nem véletlenül megyünk keveset játszani. Ugyanis bármennyire is örülünk a belénk vetett bizalomnak, meggyõzõdésem, hogy a koncertjeink akkor jók, ha események. Semmi értelme ugyanazzal a mûsorral visszamenni valahová. Újat és minõséget kell adni, ezért direkt pauzákat iktatunk be. Mégsem arról van szó, hogy állandóan új számokkal állunk elõ, igenis játszani kell a régieket. Én kezdetektõl fogva a dalban hiszek. Fontos a hangszerelés, a változás, az attitûd, hogy van-e dobos, van-e DJ, milyen az énekesnõ, de leginkább a dal nyom a latban. Viszont gyakran elég egy másik köntösbe öltöztetni, máris teljesen új üzenettel bír. A remix kultúrának is ez lenne a lényege, ha éppen nem fordult volna át brutális üzletbe. Természetesen nem akarom az anarchistát játszani, óriási üzleti vetülete is van, mint piaci környezetünkben mindennek. De szeretném kiemelni az álságos jelenségeket, például azt a gyakorlatot, hogy neves DJ-k "fogdmegekkel" csináltatnak maguknak munkákat. Engem ez arra a század eleji korszakra emlékeztet, amikor Rejtõ Jenõnek "négerkednie" kellett. Mások neve alatt gyártott tárcát, novellát, kisregényt, ezzel kereste a kenyerét. Erõs a gyanúm, hogy ezek az "iparosok" még pénzt sem látnak belõle. Amíg a DJ nyugaton kreatív intellektus, Magyarországon, tisztelet a kivételnek, reprodukáló ember. Nálunk is vannak ügyes, remek bulikat tartó, jó ízlésû és kézügyességû korongosok, megveszik a lemezeket, aztán jól-rosszul összerakják azokat. De nézz meg egy Roni Size-t, Armand Van Helden-t, Dimitri From Paris-t, Kruder és Dorfmeistert, õk ugyanis létrehozók, alkotók, akik nem összekeverendõk a hazai diszkóklubokban naponta öt fellépést vállaló hakni huszárokkal és az underground nagymenõivel...